A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

WINTERMANTEL Péter: Szemere Attila hagyatékának orientalisztikai vonatkozású anyagai

Szemben tehát a korabeli sajtó, több lexikon és Szabadfalvi cikkének adataival, Szemere Attila nem élt két-két és fél évig Japánban, hanem mindössze hét hónapot tartózkodott ott. S természetesen téves az a nézet is - mely sajnálatos módón több helyen is felbukkan a szakirodalomban

34 -, amely szerint Xantus János, a Nemzeti Múzeum igazgatója magával vitte távol-keleti útjára (az akkor tízéves!) Szemere Attilát. Szemere ázsiai útjával kapcsolatban sok nyitott kérdés van még. Olyan forrás, amelyből többet is meg lehetne tudni japáni útjáról, az említett leveleken (és a hagyatékban található útirajztöredéken) kívül nem ismeretes. így, ugyan indítékai részben ismertek (meggazdagodás és tudományos hírnév), ám nem tudhatjuk, mi az, ami igazán felkeltette az érdeklődését a Távol-Kelet iránt (művészet, egzotikum stb.), honnan nyerte ismereteit Kínáról és Japánról. Jokohamai tartózkodásáról képet alkotni csak az említett útirajztöredék alapján lehet. Később még egyszer felmerült benne, hogy visszatérjen Kínába, egy, a parlamenti képviselővé választása előtti időkből származó levele legalábbis erről tanúskodik: „[...] bolondságnak deklarálta, hogy Khínába menjek. [...] Elmennék Khínába holnap ha tudnám hogy jövő májusra visszajőve itt lesznek olyan jó barátaim kik fenntartanak számomra egy kerületet. "

35 Erre az útra azonban már nem került sor. Adalékok a hazai orientalisztikai műgyűjtés történetéhez A szakirodalomban fésűkollekciója révén számon tartott magángyűjtő Szemere Attila műtárgyvásárlásairól több dokumentum is tanúskodik. Cospoliból (Bulgáriából) H. Pulszky Polyxenához ezt írta: „A Hotel Pesth elég jó, Széchényi[l] hízik. Nekem a fogam fáj. Itt maradok két hétig. Pénzem fogytán. Talán Hellasba megyek. A teppicht megnézem. Bolgár műipar — 000000." „Tegnap érkeztem Fülöppápolyon és Drinápolyon át ide. Fülöpben venni való dolog nincs. [...] Azért a Forster [Gyula (1846-1932)?] kardjára szánt 500 flőrön kívül küldj nekem is annyit táviratilag [...]" - írta szintén Cospoliból egy ismeretlen hölgynek.

37 Ugyanezen levele alapján úgy tűnik, külföldi útja során Trefort Ágostontól kapott pénzt műtárgyvásárlásra: „Treforttól kértem további WOOfrkot vásárlásokra 500-at útra. Trnovában Gabrovaban akartam e pénzen vásárolni, de ujabb informatiók alapján inkább Hellasban fogok e pénzen venni"; ül. „elhatároztam, hogy összevásárolok 2-3000 frank ára népipari dolgot erről még innen jelentést s lajstromot küldök Trefinek s egy másolatot a keleti páviánoknak". Trefort ekkor kultuszminiszter volt, kérdés, hogy ő is csupán a Forster kardja-féle, egyéni megrendeléssel bízta meg Szemerét, vagy pedig állami pénzen támogatta annak műgyűjtését (hasonlóan ahhoz, ahogyan pár évvel később a minisztérium támogatta Bölöni Itóka 1900-as föld körüli útját, amelynek során eljutott Kínába és Japánba is, és az ott gyűjtött-vásárolt tárgyait a Nemzeti Múzeum néprajzi osztálya vette meg

39

)? Az Iparművészeti Múzeumba több alkalommal is kerültek Szemere Attila révén kelet-ázsiai műtárgyak, úgy vétel, mind ajándékozás útján. A kardokat, maszkot, szobrot, tükröt, pálcikát, tőrt, cubát, vöröslakk csészét, inrót, fésűket és hajtűket tartalmazó nagyobb japáni gyűjteményét - melyet Szemere 1884-ben, Japánból hazatérve ajánlott fel 34 Felvinczi-Takács Zoltán: i. m., Nagy Iván: i. m., ül. a Nicsibunken-katalógusban is. 35 Szemere Attila levelei Thallóczy Lajoshoz. Uo. 35. levél (hely, dátum nélkül). 36 Szemere Attila levelei H. Pulszky Polyxenához. Uo. 37 Szemere Attila levelei Thallóczy Lajoshoz. Uo. 11. levél (Cospoli, dátum nélkül), [mely levél egy ismeretlen hölgyhöz íródott, és nem Thallóczy Lajoshoz!] 38 Uo. 31. levél (Sofia, dátum nélkül). 39 Vö. PIM Kézirattára, V. 4132/336, V. 4132/357., V. 4132/856/57. és V. 4132/859/54-55. Bölöni Itóka japán vonatkozásaira Senga Toru hívta fel figyelmemet. 798