A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

WINTERMANTEL Péter: Szemere Attila hagyatékának orientalisztikai vonatkozású anyagai

sulata igazgatójaként megkapta a francia becsületrend lovagkeresztjét. Később „ Trefort alatt vezértitkára volt az akkor alakult nagy iparpártoló-szövetkezetnek". 1891ben feleségül vette Moravetz Henriettet, majd különféle vállalkozásokba fogott, Szerbiában sóüzleteket kötött, nyomdát alapított, majd túladott rajta, „milliós üzletekben volt benne".

n Ezután ismét hírlapírással foglalkozott, 1891-ben a Magyar Hírlap egyik főmunkatársa, később egyes források szerint társtulajdonosa is lett. 1894-ben felhagyott egy időre az újságírással és egy kőszénvállalat vezérigazgatója lett. 1894-1897 között Budapest székesfőváros közgyűlésében virilistaként tevékenykedett, míg végül negyedszeri próbálkozásra, 1896-ban sikerült a Szabadelvű Párt színeiben bejutnia a parlamentbe. Miskolc város egyik képviselője lett a millenniumi országgyűlési ciklusban, a választáson épp Herman Ottót, a kerület előző képviselőjét utasítva maga mögé (akihez Japánból írt levele értékes dokumentuma Szemere japáni tartózkodásának). Mindjárt első fellépésével, „erős logikájú, szellemes formájú, éles hangú beszédeivel" feltűnt a házban. A miniszterelnök, Bánffy Dezső híve volt, „s hű maradt hozzá mint ellenzéki pártvezérhez is, [...] az utolsó években egyik fő-embere volt az újpártnak, [...] részt vett a párt vidéki mozgalmaiban", „de nagyobb jelentőségre mint politikus nem emelkedett",

14 A következő, 1901-es választáson még elindult ugyan, de végül visszalépett a jelöltségtől, s így kimaradt a parlamentből. Később dolgozott egy politikai munkán is, mely talán apjának politikai jellemrajzaihoz lett volna hasonló: „Bizalmas emberei tudták, hogy az utóbbi években egy nagy regény tervével foglalkozott, mely a magyar társadalmi és politikai életet rajzolta volna le. Ebből is csak néhány fejezet készült el; a kik ezeket olvasták, sajnálják, hogy az érdekesnek ígérkező munka félben maradt." A politikával felhagyott ezután, „[...] a legutóbbi években cousinje, Szemere Miklós mellett mint titkár működött, de közben ismét újságíró lett, és a Pesti Hírlapban írt nagyon erős czikkeket".

16 1903-tól több mint egy évet Amerikában töltött családjával.

17 Hirtelen támadt betegségben (a korabeli megfogalmazás szerint szívszélhűdésben), 46 évesen hunyt el 1905. július 22-én. Hamvait a Kerepesi úti temetőben helyezték el; politikusok, művészek, a magyar közélet jeles képviselői búcsúztatták. Húsz évvel később Miskolc városa özv. Szemere Attiláné kívánságára a hamvakat hazahozatta, és 1925. október 10-én az avasi református templom előtti családi sírboltba, az édesapja mellé temettette el Szemere Attilát - régi kívánsága szerint - tárogatón felcsendülő kurucnóták dallamára. A magyar Japán-kutatás kezdetei Ismeretes, hogy hazánk szülöttei közül misszionáriusok és kalandor utazók jutottak el elsőként a japán birodalomba. Sajátos módon azonban, ott egyikük sem magyarként szerepelt: Uremann János (Ioannes Uremannus) mint német jezsuita szerzetes tevékenykedett Japánban 1608 és 1614 között, (amikor Tokugava Iejaszu sógun kitiltotta a keresztényeket az országból).

18 Jelky András holland követként járt 1770-ben Japánban, Benyovszky Móric (akiért két évszázada vetélkednek a lengyel és a magyar történészek) 12 HOM HTD 73.503.48/1-2 és 53.251.39 13 Magyar Hírlap, i. h. 14 Vasárnapi Újság, i. h. ; Magyar Hírlap, i. h.; az említett párt az 1904-ben alakult új Párt. 15 Vasárnapi Újság, i. h. 16 Magyar Nemzet, i. h. 17 Amerikai útjáról többek között a Vasárnapi Újságnak küldött beszámolókat. 18 Bikfalvi Géza: Az első magyar, aki Japánban járt. Magyar Nemzet, 1991?.; Bögös László: Egy vándorfilozófus útinaplója. Az első magyar Japánban. Harang, 1991. 3. sz. 42-43. 795