A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PORKOLÁB Tibor: „A költőpátriárka gyónókönyve” (A Lévay-naplókról)

1908. január 15. Az új évben most vagyok itt először. Tegnap érkeztem. Nem valami baj, nem is a kegyelet hozott, hanem egy kis családi téli vendégség, melynek élvezését egy igen rossz éjszakával fizettem meg. Komor, zúzos, hideg téli nap van. Kilépni sem kívánkozom a jó meleg szobából, inkább e lapra jegyezgetem jeleit annak, hogy itt voltam az Üres fészekben. Pedig ennek a pepecselésnek igazán semmi értéke nincs. Gyarló időtöltés vagy megszokás, melyet szüleim halála óta (1892) folytatok. Tizenöt év alatt az apró feljegyzések szinte 400 lapra terjedő tömeggé szaporodtak, melyeket e napokban Miskolczon keménykötésbe foglaltattam.

13 Elő-elő veszem néha s nézegetem a hosszú idő apró tükördarabjait, melyek életemnek, kedélyemnek töredékes viszszasugárzásai. Azon testi és szellemi előnyök mellett, melyekkel engem a gondviselés megáldott s még most is, hosszú életem vége felé, megáldva tart: folyvást megőrzött életkedvem ébrentartja bennem a vágyakozást oly örömek után, melyekről a kor intő szava, ha reá hallgatnék, inkább lemondani ösztönözhetne. Ragaszkodás a társas élet derítő alkalmaihoz, szeretet és érdeklődés az emberek iránt, kellő óvatosság nélküli elfogadása az élvezetnek, melyet a táplálkozás s a test egyéb kívánsága nyújt - még mindig nem idegen tőlem. Még most is, íme, meghívást kaptam a vasárnap, e hó 19-dikén tartandó arnóthi körvadászatra s megigérkeztem. Nem tudom, hogy talán a rendkívüli hideg miatt majd nem csökken-e az önbizalom, mikor menni kell. Egyedül az irodalmi foglalkozás nem akar nálam élénkülni. Hetek, sőt hónapok múlnak anélkül, hogy e részben valami említésre méltót lendítenék. Újra meg újra meg kell győződnöm, hogy még a líra mezején is csak dilettáns maradtam. A múlt hónap végén írtam a Kivándorló imáját egy amerikai lelkész (Kuthy Zoltán) fölkérésére az általa Newyorkban [sic!] szerkesztett Heti Szemle karácsonyi számába, melyben a verset, arcképemmel ellátva, csakugyan közölte is s a lapot nekem megküldötte.

14 Azóta pihen, s nem tudom, meddig fog pihenni a múzsa. Olykor, kivált éjjel, midőn aludni nem tudok, felvetődik előttem s versalakot ölt egy-egy ötlet, melyet aztán reggel, vagy mindjárt éjjel, föl is jegyzek, ha érdemesnek tartom. Egyébiránt pedig minden nap küzdök a reám szakadt üres idő unalmával. Vajha reményem lehetne, hogy az új év kegyesebb és vigasztalóbb lesz reám nézve, mint a múlt volt! [...] 1908. február 11. [...] Nemrég irataimat nézegetve, elővettem azokat a verseket melyeket a forradalom alatt, vagy azt követő egy pár évben írogattam. Sok nyerseség, sok gyöngeség. Azok közül néhány költeményeim kiadott gyűjteményeibe is fel van véve. De a legtöbb kiadatlan. Az arra valóbbakat kiválogattam, kijavítgattam s külön leírva félretettem. A többieket elégettem, egy pár elbeszélő s többnyire lírai darabot. Szinte egy kötetre szaporodtak már azok a versek, melyeket Újabb költeményeim megjelenése

15 óta összeírogattam. Szeretném ha ezeket, mint a Múzsa búcsúját, még életemben közre bocsáthatnám. Ahhoz kevés reményem van, hogy a Franklin-társulat, amint egy ízben szóba hozatott, megvegye tőlem összes költeményeim örök tulajdonjogát. Azt sem remélhetem, hogy a Múzsa búcsúja kiadásával az én szelíd pacsirtaéneklésem meghallgatást nyerjen most, midőn a Parnasszus körül trombita harsog, s egymás kedvéért a nagy dobot verik. Bízni kell hát akár életemben, akár halálom után a véletlenre.

16 [...] 1908. március 14. Végre csakugyan teljesítettem a látogatást Budapesten. Március 6-dikán reggel mentem s 11-dikén este érkeztem vissza. Gyulai vendége voltam. Semmi más célom nem volt, mint néhány jó barátom s jó ismerősöm meglátogatása. Gyulai barátomat tűrhető állapotban találtam, bár nagyon gyöngének s különösen emlékező erejét fölötte megcsökkentnek. Háromszor-négyszer ismételte a kérdést oly tárgyról, melyre nézve néhány perccel előbb már feleletet kapott. Ajánlottam, hogy hagyjon fel a szerkesztés gondjaival (Budapesti Szemle, Olcsó Könyvtár stb.). Nem volt hajlandó az anyagi előnyök miatt. Pedig látszik már itt-ott a figyelem hiánya, dacára annak, hogy segédkezik mellette egy megbízott fiatalember. 13 A kötetet az MTA Könyvtárának Kézirattára őrzi (ltsz.: Ms 5690/14). Erről részletesebben lásd a bevezető tanulmányt. 14 A költemény Lévay A Múzsa búcsúja című kötetében {Lévay, 1909) is megjelent. 15 Lévay, 1897. 16 A Múzsa búcsúja című verseskötet végül 1909-ben jelent meg a Kisfaludy Társaság és a Franklin Társulat kiadásában. 780