A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)
PORKOLÁB Tibor: „A költőpátriárka gyónókönyve” (A Lévay-naplókról)
Látogattam Görgei Arthurt, Görgey Pistát, Szily Kálmánt, Fraknói Vilmost, dr. Farkas Lászlót és a Franklin társulat igazgatóját 17 , és akit előbb kellett volna említenem, Voinovich Gézáékat (egykor Arany Lászlónét 18 ). Sokat hallottam az üdvözletekről és jókívánásokról, melyekkel Görgei Arthurt január 30-dikán 90-dik évi betöltése alkalmából igen-igen sokan, még váratlan és meglepő oldalakról is elárasztották. Újabb, erős bizonysága ez annak, hogy mind szélesebb körben oszlani kezd a pokoli gyanú, melyet Görgei nevéhez fűzött a butaság, a rossz akarat, a hazafiúi vak fanatizmus. - Görgey Pista, ezek és egyebek láttára, mint említé, cikket írt a Budapesti Szemle számára „Klio locuta" címmel. 19 De én azt hiszem, hogy még most nem maga Klio beszél, csak hírnökei. Részt vettem dr. Farkas László vendég-asztalánál Gyulaival együtt és Voinovichéknál, hol ő rajta kívül még Fraknói Vilmos és Szalay Péter államtitkár, a háziasszony testvérbátyja volt jelen, akinek sajátságos, rokonszenves egyéniségével megismerkednem örömemre szolgált. A Franklin-társulat igazgatója még mindig nem igen biztat arra, hogy összes költeményeim örök tulajdon jogát megszerezzék. Azt inkább ígéri, hogy kéziratban levő verseimet, melyek már egy kötetkét tennének s mely már A múzsa búcsúja lenne, megvenné és kiadná a társulat. ígértem, hogy e nyár folyamán összeszedem. Minden különösebb mulatság, vagy szórakozás nélkül telt el az a néhány nap. Nem volt kivel ide vagy oda elvetődnöm. Ahol hallani kellett, vagy lehetett, oda hiába is mentem volna. így többnyire csak a szobára szorítkoztam, legfölebb az utcákon tettem rövid sétát. Én a fővárosban mindig jól lakom 4-5 napi mulatással. Talán majd májusban ismét fellátogatok az Akadémia gyűlésére, vagy ősszel ismét Gyulaihoz Leányfalura. A vármegyének még most is választási bizottsági tagja lévén beosztanak engem egyes választmányokba, bizottságokba stb., melyekben aztán én soha sem jelenek meg. Ha megtisztelő is ez a bizodalom, de rám nézve nem kedvező. Képtelen vagyok lábam gyöngesége miatt a lépcsőkön járni-kelni, képtelen vagyok, fülem elnehezülése miatt, a tanácskozásokban részt venni. És igazat vallva, ez a mostani politikai és társadalmi légkör inkább elvonulásra, mint szereplésre ösztönöz.... [...] [...] 1908. május 12. April. 30-dikától május 8-dika délutánjáig Budapesten töltöttem az időt. April. 30-dikán csütörtökön délután részt vettem az Akadémia tagválasztó nagygyűlésén; május 3-dikán pedig a dísz köz-ülésen s azt követő társas ebéden. Amannak előadásaiból éppen semmit, emennek pohárköszöntőiből keveset hallottam s a kevésben is kevés megszívlelhetőt. Kedvemért mindkét ünnepségre eljött Gyulai is, kinek most is vendége voltam. Testi egészségét tűrhetőnek, de szellemi állapotát, kivált emlékező erejét nagyon hanyatlottnak találtam. Képtelen a gondosságra maga körül. E miatt elszomorító tapasztalatokat hallottam róla. Sokszor gyermekes. Mindig dacos, haragos. Éppen akkor végezte életnagyságú arcképének olajfestését Boruth Andor, az ifjabb festész-generáció egyik legjelesebb arcképfestője. Gyulai ötletszerűen felszólítá az ott jelenlevő művészt, hogy most már ő utána engem is fessen le. Nagy készséggel ráállt. Rögtön hozzáfogott s öt napi üldögélés után elkészítette még pedig sikerülten életnagyságú mellképemet. ° Mind Gyulait, mind engem önmagának festett, kiállítás, illetve eladás végett. Magam részéről sajnálom a művész fáradságát, melynek jutalmát az én arcképem álltai nehezen fogja valaha feltalálni. Magamnak sem kellek, ha a tükörbe, akár „érdemeim" tükrébe nézek is. Másnak hogyan kellenék? Meglátogattam Görgei Arthurt, Kozma Andort, dr. Farkas Lászlót. Több jó barátommal s ismerősömmel az Akadémia ülésein találkoztam. Minden felé lekötelező szíves fogadtatásban s érintkezésben volt részem. Öreg embernél az ily találkozásnak félig meddig mindig olyan búcsúzás féle íze van. [...] 17 1904-től Gárdos Alfréd a Társulat ügyvezető igazgatója. 18 Voinovich Géza 1905. július 26-án vette feleségül Arany László özvegyét, Szalay Gizellát. 19 Görgey István cikke - Clio locuta címmel - a Budapesti Szemle (a továbbiakban BSZ) 377. számában (1908) jelent meg. 20 A festmény a HOM tulajdona (ltsz.: 53.28.1.). 781
