A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

PORKOLÁB Tibor: „A költőpátriárka gyónókönyve” (A Lévay-naplókról)

2-3. kép. A „Harmadosztályú Vaskoronarend" okiratai (Kulcsár Géza reprodukciója) -„Felséges uram! Hódoló tiszteletteljelentem meg Felséged színe előtt. Legmélyebb hálámat és köszönetemet tolmácsolom azon fejedelmi kegyéért, mely szerint engem a harmadosztályú vaskoronarenddel legkegyelmesebben kitüntetni méltóztatott. Legbecsesebb jutalom ez nekem a múltra, legnemesebb ösztön a jövőre nézve." A Király németes magyar kiejtéssel válaszolt: -„Igen szép volt, amit mondott. Adja isten, hogy úgy legyen. Élvezze sokáig. - Vármegyéjében most már a tisztújításra készülnek? Rendben fog-e folyni?" -„Békésen és rendben fog, Felséges uram!" -„Szép." Ezzel összeütötte sarkantyúját s vége volt a kihallgatásnak. - Gyulai Palitól egészsége felől kérdezősködött, - Szabó Gyula kir. tanácsostól a hegyaljai szőlők felől. Nem kis feladat, nem is irigylendő fejedelmi foglalkozás 120 emberhez egymás után kérdéseket és feleleteket intézni. Bármily üresek, mégis terhesek lehetnek. 1895. december 24. Utoljára idejegyzett soraim óta átléptem a Rubicont. E hó 19-én megtartottuk az általános tisztújítást, melyen ünnepélyes búcsút vettem hivatalomtól és Borsodvármegyétöl. Őszintén bevallott és igaz okom a leköszönésre a megszaporodott hivatalos teendők nehézsége és sokfélesége s azzal szemben, előhaladt korom folytán erőimnek szembetűnő csökkenése. De van be nem vallott okom is: a főispáni hatalomnak oly módon és oly mérvben gyakorlása, mely minden közigazgatási intézkedést absorbeál és saját hatáskörébe von, nem anynyira felügyelni, mérsékelni és ellenőrizni, mint inkább uralkodni, mégpedig önkényesen uralkodni akar. Ily 776