A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

DANKÓ Imre: A múzeumbarátok köreinek jelentősége a százéves miskolci múzeum életében

jobb bizonyíték, mint az alapító tagok,

4 a pártoló tagok

5 nagy figyelemmel való kísérése, névsoraik időnkénti újra és újra való közlése. Természetesen gondosan számon tartották a közönséges tagokat is; a tagok névsorait is lehetőleg évenként közölték, mint például 1906-1907-ben is.

6 Az Egyesület 1893-ban eléggé szerény körülmények között kezdte meg működését 25 alapító és 400 pártoló taggal. Azonban - főleg a pártoló tagok hozzáállása következtében - műsoros estélyek és hangversenyek rendezésével rövid idő alatt megerősödött, ismertté, sőt népszerűvé vált, miközben tevékenysége is sokoldalúbbá fejlődött. Annyira, hogy öt-hat év múlva újjá kellett az Egyesületet szervezni. Erre 1899-ben került sor, amikor is új alapszabályt dolgoztak ki és fogadtak el. Eszerint az Egyletnek alapító, tiszteletbeli, rendes és pártoló tagjai voltak. A rendes, vagy „működő", tehát a tényleges munkát végző tagok számát 100 főben határozták meg. Az Egylet tényleges munkáját 3 bizottságban (szakosztályban) végezték: az irodalmi és szépnevelési, a könyvtári és múzeumi, végül a zenei bizottságban. Az újjáalakult Egyesületnek 1899-ben 51 alapító, valamint 335 pártoló tagja volt. Az alapító és pártoló tagok nem tartoztak egyik bizottsághoz se, de bármelyik bizottság munkájában természetszerűleg részt vehettek. Az alapító tagok között jogi személyek is előfordulhattak, mint például, mindjárt az indulásnál is a legnagyobb támogatással (3193 Kr) a budapesti Borsodi Kör. A Borsodi Kör feltűnésében annak a későbbiekben mindvégig, napjainkban is meglévő célkitűzésnek lehetünk a tanúi, hogy a múzeumbaráti szervezetek egyik patrióta feladatának tartották az idegenbe szakadtak számon tartását, velük a kapcsolatteremtést és -tartást. Az alapító, illetve a pártoló tagokból telt ki az Egyesület tisztikara, eleve abban bízva, hogy fontos munkakörük, tekintélyük lehetőséget biztosít számukra az Egyesület, illetve az Egyesület intézményei, így a múzeum támogatására. Természetesen több olyan tisztségviselő is volt, aki saját művelődési illetve tudományos, vagy művészi-művészeti igényei kielégítése végett is jelentős mértékben és módon támogatta az Egyesületet és rajta keresztül a múzeumügyet. Elnök volt Tarnay Gyula alispán (a megye részéről) és Soltész Nagy Kálmán királyi tanácsos, polgármester (a város részéről). Induláskor a főtitkári tisztet nem töltötték be, viszont főjegyző volt ár. Kovács Gábor, főpénztárnok. Az irodalmi- és szépnevelési bizottság elnökévé dr. Markó Lászlót választották, míg a könyvtári-múzeumi bizottság elnöke Petró Józsefien. Nagy gondot fordítottak a bizottságok rendes tagjainak nyilvános számon tartására és felsorolására is. Már 1900-ban közreadták mind az irodalmi, mind pedig a bennünket ezúttal jobban érdeklő múzeumi bizottság rendes tagjainak névsorát.

7 Az Egyesület, de főleg a bizottságok tagjai neveinek közreadása nyilvánvalóan jól átgondolt pedagógiai, de egyben a múzeumi tevékenységet előmozdító propagandacélokat követett. Igazolva azt, hogy a miskolci múzeumalapításból-múzeumszervezésből, ha akadt is egy-két arisztokrata, a polgárság vette ki igazán a részét. Ezekből a névsorokból az is megállapítható, hogy Miskolcon is, mint annyi más helyén az országnak, a világra szóló millenniumi ünnepségek, az egyes helységek, megyék bekapcsolódása a központi, az országos ünnepségekbe irányította rá a figyelmet a helyi történeti, művészeti emlékek felderítésének, összegyűjtésének fontosságára, illetve 4 Alapító tagok. BMKMEÉvk. 1900. 5-12. 5 Pártoló tagok. BMKMEÉvk. 1900. 6-10. 6 A BMKME tagjai. BMKMEÉvk. 1907. 68-72. 7 Az Irodalmi Bizottság tagjai. BMKMEÉvk. 1900. 13-14. - A Múzeumi Bizottság tagjai. BMKMEÉvk. 1900. 15-16. 1340