A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

DANKÓ Imre: A múzeumbarátok köreinek jelentősége a százéves miskolci múzeum életében

az ezen a téren mutatkozó hiányosságokra. Leginkább a múzeumi tevékenység hiányai felé fordult a figyelem. Nemcsak ezekből a névsorokból, hanem az Egyesület sok más emlékéből is kitetszően, elmondható, hogy a Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesület egészének, de különösen múzeumi bizottságának a századfordulón az volt a fő feladata, hogy megteremtse a megszervezendő múzeum kereteit, hogy a múzeum számára épületről, vagy legalábbis megfelelő helyiségekről gondoskodjék, hogy a kibontakozáshoz megszerezze és biztosítsa mind a megye, mind a város évi rendes, rendszeres anyagi támogatását s legfőbbképpen az, hogy hatalmas gyűjtőtevékenységbe fogjon (ásatásokat végeztessen, ajándékokat, adományokat, hagyatékokat hajtson fel és fogadjon el), hogy felhívja az egyes szakterületek és azok kiváló, országosan ismert szakemberei figyelmét a miskolci-borsodi kutatási, gyűjtési, feldolgozási lehetőségekre (Balázs Béla régész, Cholnoky Jenő, Herman Ottó, Kadic Ottokár, Lázár Béla, Papp Károly geológus, Vikár Béla stb.). A múzeumszervezési munkálatokban az Egyesület különösen három miskolci társadalmi szervezettel működött együtt: a Miskolczi Nemzeti Casinóval, a Miskolczi Polgáregylettel és a Miskolczi Daláregylettel. Az Egyesület egészének, de a Múzeumi Bizottság és a Múzeum közművelődési munkájának is állandó és lelkes résztvevője volt Frőlichné Kaffka Margit és Lévay József is. El lehet mondani, hogy a lelkes múzeumszervezési munkának és belőle kiemelten a gyűjtésnek viszonylag hamarosan megmutatkoztak az eredményei. Nemcsak abban, hogy sikerült létrehozni egy nem is akármilyen gyűjteményt, nagyrészt ajándékozás, hagyatékozás révén, hanem abban is, hogy a múzeumügyet és a hozzá tartozó, tőle elválaszthatatlan tudományos és közművelődési tevékenységet, mint elemi társadalmi szükségszerűséget el tudták fogadtatni a közönséggel, a közvéleménnyel.

8 Nemcsak a közönséggel tudták elfogadtatni magukat, célkitűzéseiket, munkájukat, hanem 1900-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségével is, ami érdemesnek tartotta a miskolci múzeumkezdeményezést rendszeres minisztériumi támogatásra ajánlani. Erre az ajánlásra jó alapot szolgáltatott Molnár József múzeumőr „hatalmasnak" minősített múzeumismertetése (A Borsod-Miskolczi Múzeum ismertető katalógusa. Miskolcz, 1902. 108 p.). Muzeológiai tevékenységükkel irányt is tudtak mutatni egyes kiváló, érdeklődő fiatalembereknek, jövőjüket illetően. Mint például a kimondottan polgári, sőt kispolgári származású Leszih Andornak is, aki érettségije után hosszú ideig, mint „díjtalan gyakornok" dolgozott (1901-től) a kialakuló, dinamikusan fejlődő miskolci múzeumban, illetve a múzeumot létrehozó, majd istápoló Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeum Egyesületben. Leszih Andor igen jól kihasználta önképzésre az Egyesületet, illetve a mind jobban kibontakozó múzeum adta lehetőségeket. Már mint elismert „múzeumi szakember" vett részt 1908-ban a híres kolozsvári, Posta Béla régészprofesszor vezette muzeológiai tanfolyamon.

9 Deák Gábor Leszih Andorról szóló terjedelmes emlékezésében - ami, mint életrajzi kismonográfia is megállja a helyét - helyesen mutatott rá arra, hogy ezen a kolozsvári tanfolyamon, mely a századforduló szakemberek nélküli magyar múzeumait volt hivatva szakemberekkel ellátni, Leszih Andor nemcsak „szakmát tanult", hanem az ott összegyűlt törekvő, szorgalmas és tudós társaitól, mint ösztönző közösségtől is rendkívül sokat kapott.

10 Mindenekelőtt a múzeumügy önzetlen szolgálatára való törekvés nagy közösségi élményén keresztül a szakmai tájékozódás és elmélyülés követelményét. Valamint annak tudatos vágyát, hogy munkahelyén mindent megtegyen egy ilyen, a múzeumügyet széles körben népszerűsíteni kész és képes, a kérdéses mú8 Vargáné Zalán /., 1971. 169-208. 9 Deák G., 1988. 409-417.; Bodgál F., 1958. 21-22. 10 Deák G., 1988.410. 1341