A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

KOVÁTS Tibor: A műtárgyvédelem és a restaurálás történetéhez a miskolci múzeumban (1899-1999)

3. kép. Gajda Imre restaurátor, 1964. A műtárgyállomány növekedése és a személyi feltételek alakulása lehetővé tette, hogy 1951-től egy újabb restaurátort foglalkoztassanak a miskolci múzeumban. Gajda Imre személyében találtak egy alkalmas embert, aki korábban a városnál dolgozott hivatalsegédként. Igazi ezermesterként értett a kőmunkákhoz és a kőművesmunkákhoz, asztalos-, fafaragó, lakatostevékenységekhez és - falusi származása révén - egyes népi foglalkozásokhoz, pl. a nádtető javításához is. Később írt dolgozatában erről be is számol.

8 Ő is elvégezte a Magyar Nemzeti Múzeum által szervezett restaurátori alaptanfolyamot. Népi bútorokat, szerszámokat javított. A fémtárgyak egy részét hevítéses módszerrel rozsdátlanította, majd forró paraffin cerrezin oldatban főzte. Lajos Árpád muzeológus kollégánktól, akinek szülei szűcsök voltak, megtanulta a molytalanítást, a szűcsök szőrmekezelésének csínját-bínját. Sok ásatáson, leletmentésen vett részt, vonzódott a régészeti kerámiák restaurálásához. Kiváló érzéke volt a kerámiák válogatásához és restaurálásához. Keze nyomát régészeti edények sokasága őrzi. Különösen szerette a kora vaskori és bronzkori urnákat, igazi kihívás volt számára a sok-sok darabból álló, nagyméretű régészeti tárgy. Ő restaurálta a centeri ember alakú urnákat is. 1971-ig volt munkaviszonya a múzeummal. Nyugállományba vonulása után még néhány évig visszajárt dolgozni, elsősorban kerámiát restaurálni. Időrendi sorrendben továbbhaladva magamról kell írnom néhány sort. 1963-tól dolgozom restaurátorként a múzeumban. Kapcsolatom az intézménnyel már középiskolás koromban kezdődött. Vonzódtam a néprajzhoz (Máday Gyula vezette ekkor a gimnázium néprajzi szakkörét, melynek tagja voltam), s így kerültem a múzeumba, a múzeumügy közelébe. Ekkorra már megismerkedtem Bodgál Ferenccel és Megay Gézával; mindkét muzeológus patronálta a Földes Ferenc Gimnázium e szakkörét. Később mindketten bizalmukba fogadtak és támogatták jelentkezésemet, kezdeti lépéseimet. Megay Géza, „Géza bácsi" - mintha csak megérezte volna, hogy utódja akad valamilyen formában - a múzeumügy szeretetét és folytonosságát, a raktárak „titokzatosságát" és a tárgyak varázsát érzékeltette, mindezek szeretetét adta át rövid hátralévő életében. Bodgál Ferenccel együtt számos gyűjtőútra mentünk, ül. sok-sok kiállítást rendeztünk közösen, ami nagy élmény volt, s ezek is kötődésem gyökereit jelenthetik. A szükséges tanfolyamok elvégzése után - mivel a kerámiát ekkor még Gajda Imre restaurálta -, én a többi műtárgyra, elsősorban fa- és fémtárgyak konzerválására és restaurálására szakosodtam. Egy korszerűbb munkahely, egy valódi laboratórium kialakításához kezdtem. Ezt az elképzelést akkori igazgatóm, Komáromy József is támogatta. Min8 Gajda Imre: Nádtetőjavítás munkálatai (Kézirat) 1334