A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

KOVÁTS Tibor: A műtárgyvédelem és a restaurálás történetéhez a miskolci múzeumban (1899-1999)

dez egybeesett azzal a szándékkal, melyet a Központi Technológiai Csoport vezetője, Némethi Endre képviselt: a múzeumi laboratóriumok kialakításával és fejlesztésével kívánták megteremteni a műtárgyvédelem vidéki bázisait. Központi keretből sikerült beszereznem néhány laboratóriumi felszerelést, illetve eszközöket, így pl. savazófülkét, egyenirányítót az elektrolizáláshoz, szárítót, desztilláló készüléket stb. (A laboratóriumok végső formáját csak a Görgey utcai új múzeumépületbe való költözést követően tudtuk kialakítani.) Közben folytattam tanulmányaimat: előbb középfokú fémrestaurátori tanfolyamra jártam, majd 1976-tól a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1981-ben megszereztem a diplomát közgyűjteményi tárgyrestaurátorként. A hetvenes években csoportvezetőként, majd - a diploma megszerzése után - osztályvezetőként dolgoztam, szerveztem, vezettem és koordináltam restaurátori tevékenységünket, a megyei múzeumi szervezet műtárgyvédelmi munkáit, több mint tíz éven át. Restaurátorként elsősorban az ásatásokból előkerült régészeti fémanyagokkal foglalkoztam. 1983-ban megszereztem a Magyar Képzőművészeti Alap tagságát. Tagja vagyok a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület műtárgyvédelmi szakosztályának, valamint a Magyar Restaurátor Kamarának. 1994-től tanítok műtárgyvédelmet a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Művelődéstörténeti és Muzeológiai Tanszékén. Tovább folytatva a történeti áttekintést, 1963-ban készült el a múzeum papszeri öreg épületében az állandó kiállítás. Ez a bemutatott tárgyak újrakonzerválását jelentette. Később - az emeleti szint leszakadása miatt - jelentős műtárgymozgatás, költöztetés, majd néhány év múlva új raktárakba való elhelyezés következett. Ez a tárgyak újrakonzerválását is igényelte, külső és belső erők mozgósításával. 1969-ben került a múzeumba Abonyi Judit porcelánfestő. A kerámia restaurálását Gajda Imre mellett sajátította el, illetve ő is elvégezte a szükséges alaptanfolyamot. Elsősorban kerámiát restaurált, de részt vett a konzerválásokban, a kiállítások szervizmunkáinál, ül. kiállítások rendezésében is. Régészeti kerámiarestaurálásai figyelemre méltóak. A megyei múzeumi hálózat bővülése szükségképpen magával hozta a restaurátori létszám növekedését is. így került hozzánk Hegyi Péter rajztanár, aki elsősorban a néprajzi bútorok, faanyagok iránt érdeklődött, ül. a kiállítások rendezésébe kapcsolódott be. 1971-től 1977-ig volt múzeumunk munkatársa. A tardi, a mezőkövesdi és a komlóskai tájházak tárgyainak konzerválásánál és restaurálásánál, ül. azok berendezési munkáinál tevékenykedett. Részt vett a mezőkövesdi gépmúzeum néprajzi anyagának konzerválásában is. A diósgyőri vár bevonása a megyei múzeumi hálózatba szintén számos személyi változással, a restaurátori létszám bővülésével járt. 1974-ben vette át múzeumunk gyüjteménykezelőként Bakó Ádámnét (Román Zsuzsát). A műtárgyak iránti érzéke, szeretete, manuális készsége arra inspirálta, hogy aktívabb kapcsolatba kerüljön a tárgyakkal és restaurátorként folytassa múzeumi pályafutását. Fontossá vált a restaurátori munka specializációja, szakágankénti felosztása: ehhez az elképzeléshez kapcsolódott az ő szakmai érdeklődése a textilek iránt. A Képzőművészeti Főiskolán 1988-ban szerzett diplomát textil szakon, így a kialakult restaurátor osztályon önállóan dolgozhatott, dolgozik mai napig is aktívan. Hasonló indíttatással került hozzánk 1978-tól Bánfalvy Ferenc: néprajzi gyűjteménykezelői munkakörből, a néprajz iránt érdeklődőként jutott a restaurátorok közé. Működési területét a néprajzi fa tárgyak, népi bútorok, eszközök, a történeti bútorok (stílbútorok), ül. régészeti faanyagok konzerválása és restaurálása körében jelölte ki. Ez irányú felkészültségét restaurátori alaptanfolyamon, később a Felsőfokú Szakrestaurátori 1335