A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

KOVÁTS Tibor: A műtárgyvédelem és a restaurálás történetéhez a miskolci múzeumban (1899-1999)

A MŰTÁRGYVÉDELEM ÉS A RESTAURÁLÁS TÖRTÉNETÉHEZ A MISKOLCI MÚZEUMBAN (1899-1999) KOVÁTS TIBOR Megfelelő dokumentáció hiányában, illetve a források hézagossága miatt a restaurálás, konzerválás, műtárgyvédelem története nehezen összegezhető. Ez különösen a kezdeti időszakra érvényes. Annak ellenére igaz ez, hogy a műtárgyvédelem kérdése jellegéből következően - szorosan összefügg a múzeum alapfunkciójával: a régiségek, műtárgyak gyűjtésével, megőrzésével, feldolgozásával. Története tehát szervesen kapcsolódik a múzeum históriájához. A 19. század végén ugyanaz az igény hozta létre a Miskolci Múzeumi Egyesületet is, mely az évszázad során a polgárságot, az értelmiséget a Magyar Nemzeti Múzeum és különböző vidéki múzeumok, múzeumegyesületek vagy helytörténeti társulatok egész sorának megalakításában inspirálta. A nemzeti ébredés olykor romantikus érzésein túl, a közeli térségben folytatott ásatások, illetve azok révén a természettudományos érdeklődés is a múzeum, a múzeumügy felé terelte a figyelmet. Ásatások, ajándékozások, vásárlások jellemezték a gyűjtőmunkát és ezek határozták meg a műtárgyvédelem első fázisát is. Az ásatások közül ebben a korszakban főleg az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékeit felszínre hozó feltárások sorát kell itt megemlíteni.

1 A Bársony-házi „szakócák" (1891), valamint a Miskolc Petőfi utcai ásatások a hazai őskőkor-kutatás kezdeteit jelentik. Azok kapcsán Herman Ottó az Avas-tetőn folytatott anyaggyűjtést. A Szeleta-barlangban 1906-tól kezdve 1947-ig több mint 10 ásatást végeztek. Fontos eredményeket produkált a Puskaporos kőfülke (1910-1914), a Lillafüred közelében lévő Háromkúti-barlang, majd a Büdöspest-barlang kutatása (1913-1927). A görömböly-tapolcai sziklaüreg (1928-1931 között), Subalyuk és a diósgyőr-tapolcaibarlang (1932), a Balla-völgyi sziklaüreg (Répáshuta határában 1937-1939), a Háromkúti barlang valamint a Mexikói barlang (Diósgyőr közelében) feltárása, illetve az ott előkerült leletek munkát adtak a restaurálás szakembereinek is. A század első évtizedéből datálható az első in-situ kiemelés és műtárgymentés, s külön említést érdemel a miskolci fűtőház mellett kiásott, három és fél méteres mamutagyar megmentése. Ez utóbbi Gálffy Ignác (Múzeumi Bizottság elnöke) nevéhez fűződik, aki 1906-tól 1940-ig volt a múzeum vezetője. Gálffynak tevékeny szerepe volt abban is, hogy a mezőkövesdi régi matyó néprajzi, népművészeti emlékeket begyűjtötték. Ez országos jelentőségű feladat volt, s lényegében megelőzte Mezőkövesd idegenforgalmi célú népművészeti felfedezését.

2 A gyűjtések, vásárlások, ül. ajándékozás útján létrejött sokszínű gyűjtemény (természettudományi, régészeti, néprajzi, helytörténeti, képzőművészeti anyagok, valamint a könyvtár), feltételezett valamiféle gondoskodást a műtárgyak állapotáról. Ez kezdetben elsősorban tisztítást, fertőtlenítést, molyirtást stb. í 11. - a régészeti kerámiák esetében 1 Vértes László: Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon. Budapest, 1965. 2 Leszih Andor. A „Borsod-Miskolci Múzeum" alapítói. HOMÉvk. II. 126. 1331