A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

FÜGEDI Márta: Kóris Kálmán, a miskolci múzeum néprajzi gyűjteményének alapítója

vizsgálatát. Munkáját ki is terjesztette a szomszédos bükkalji községekre is. Gyűjtési feladatait 1907-ben a következőképpen foglalja össze: „...e vidék, mint jómódú és amellett kissé konzervatív néplakta föld, nemcsak megőrizte az ősi építkezésnek, szokásoknak, viseletnek, háziiparnak stb. legprimitívebb formáit, hanem éppen jó módja révén azoknak nagy számát és eléggé épen megőrzött, meg kifejlődött példányait tartotta meg számunkra. De szükségesnek láttam a kutatásokat Mezőkövesden kezdeni még egy nagyon fontos okból. Ez a község élénk forgalmú vasút vonal mentén fekszik, a környéknek a csomópontja, így a primitív néprajzi tárgyak pusztulása a gyári termékek gyors terjedése következtében - amit a község exponált helye előmozdít - rohamosan elkövetkezik. ...A matyóság... összeköti a palócságot a Nagyalföld jászságával, másrészt a barkókkal. Innen tehát minden irányban lehet a gyűjtést megindítani, mert részben a gazdasági, részben a faji okok érdekes és szembetűnő néprajzi, meg néptani jelenségekre hívták fel a figyelmünket...".

19 A feldolgozás terveiről számol be a múzeum 1910. évi jelentése: „...az a tervünk, hogy nemcsak felgyújtjuk, hanem meg is íratjuk a matyók igen érdekes néprajzát három, kötetszerü, a tárgy természeténél fogva gazdagon illusztrált műben, Kóris Kálmán mellett felkértük Legát Albert fővárosi tanárt a rajzok és linó-metszetek készítésére, általános néprajzi kutatásokra, dr. Bartucz Lajost az antropológiai intézet tisztviselőjét, egyetemi tanársegédet az antropológiai kutatásokra, dr. Lóránd Lajos fővárosi tanárt a történelmi rész tanulmányozására és megírására. A munkálatok minden irányban megindultak, s a matyóság néprajzát felgyűjtöttnek mondhatjuk...".

20 A néprajzi tárgygyűjtés eredményessége olyan lelkesedéssel és merész tervekkel töltötte el az egyesület Múzeumi Bizottságát, hogy 1907-ben a következő határozatokat hozták: „A néprajzi osztályra nézve elhatározza a bizottság, hogy egy nagy múzeumot létesít a matyó, a palóc népnek etnográfiai tárgyaiból, mely múzeum az egész FelsőMagyarország központja lenne e tekintetben".

21 1908-ban az egyesületi választmány jelentésében Leszih Andor múzeumőr már egyenesen Felső-Magyarországi Néprajzi Múzeum megalapítását tűzi ki célul. 1910-ben Miskolcon rendezték a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 35. vándorgyűlését. Ezen a múzeum kutatási eredményei is reflektorfénybe kerültek. Kóris Kálmán a matyók építkezéséről, Bartucz Lajos pedig a matyó nép antropológiájáról tartott előadást. Emellett a nagyszámú vendégsereg tiszteletére kiállításon is bemutatták a múzeum híres paleolit leleteit, valamint a néprajzi gyűjtemény matyó anyagát. Kóris Kálmán ez alkalommal mutathatta be „hü hasonmásban" a matyó tüzelősólat, valamint „egy matyó szobát, pitvart, konyhát, kívül-belül a legteljesebb hasonmásban, teljesen berendezve, hű alakokkal illusztrálva". Elégedetten állapítja meg az 1910. évi beszámoló jelentés: „minden tárgyunk a maga helyére került s a gyűjtemény így felállítva többszörösen becsesebbnek tetszett, nemcsak nekünk, hanem természetesen a vendégeknek, a közönségnek is, kik nem is győzték azt dicsérni eleget".

22 1911-ben a Mezőkövesdre látogató Izabella főhercegasszonynak a miskolci múzeum néprajzi gyűjteményéből rendeznek kiállítást. A munkát Bíró Sándor könyvtáros, a néprajzi tár őre szervezte meg. A kiállítás és a főúri látogatás sajtó19 Kóris K, 1909.52-53. 20 Jelentés a Borsod-Miskolci Múzeum 1908, 1909, 1910. évi működéséről. Miskolc, 1911. HOM HTD 74.280.1. 21 Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeumi Egyesület Évkönyve, 1906-1907. Miskolc, 1909. 7. 22 Jelentés a Borsod-Miskolci Múzeum 1908., 1909. és 1910. évi működéséről. Miskolc, 1911. 16-17. HOM HTD 74.280.1. 1326