A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

FÜGEDI Márta: Kóris Kálmán, a miskolci múzeum néprajzi gyűjteményének alapítója

visszhangja egyenesen a múzeum „mezőkövesdi osztályaként" emlegeti a népművészeti gyűjteményt. „A kiállítás szépsége s a régi hímzések értékes volta, a sorozatok gazdagsága teljes mértékben megnyerték a főhercegasszony tetszését..." - fogalmaz a Múzeumi Osztály 1911. évi jelentése.

23 A nagy lendülettel megindult és néhány évig rendkívül eredményes matyókutatás és néprajzi gyűjtőmunka azonban ezután megtorpant, belső feszültségek, majd támogatási nehézségek jelentkeztek. A választmányban megkérdőjeleződött a néprajzi gyűjtésre fordított összeg nagysága és felhasználása, „többek között az is, hogy Kóris Kálmán és társai matyókutatása és monográfiája megéri-e a belefektetett pénzt és energiát".

24 1912-ben szinte teljesen szünetelt a néprajzi gyűjtés anyagi támogatása, s 1913-tól már a jelentések, beszámolók nem említik Kóris Kálmán nevét sem. A Borsod-Miskolci Múzeum alapítás utáni első időszaka az első világháború évéig tehát valóban „hőskorszak", rendkívül lelkes és eredményes gyűjtő- és tudományos szervező munka évtizede, melyben a kor szemléletéből következően a „néptan", vagyis a népi kultúra eltűnő emlékeinek és értékeinek megőrzése kitüntetett szerepet játszott. „Múzeumunk rövid 12 évi fennállása óta rendkívül gazdaggá lett, s ma számot tesz az ország sokkal régibb keletű, legtöbb vidéki múzeuma között" - állapítja meg az 1911. június 12-én kelt beadvány a Miskolc Tekintetes Törvényhatósági Közgyűléshez. Bár a nagyszabású matyó monográfia nem valósulhatott meg, s nem létesülhetett önálló FelsőMagyarországi Néprajzi Múzeum sem, de a múzeumalapító évtized lelkes értékmentő munkája, a múzeumügy érdekeit felismerő és pártoló értelmiségiek önzetlen tevékenysége létrehozott és megszilárdított egy olyan intézményt, a múzeumot, amely a város és a megye közművelődésének, kulturális és tudományos közéletének egyik kiemelkedő bázisaként Miskolcot bekapcsolta az ország szellemi vérkeringésébe.

25 Elismeréssel adózik a miskolci múzeumügynek 1923-ban Móricz Zsigmond is: „Miskolcnak van egy pontja, ahol áhítat lakik: a múzeuma... Ebben a múzeumban pezseg valami, ami az egész magyar közéletből hiányzik ma: teljesen absztrakt emberi értékekért való lelkesedés".

26 23 HOMHTD 53.3142.1. 24 Szabadfalvi J„ 1980. 82. 25 A Kóris-életmű ismeretlen részleteihez, Miskolcról távozásának körülményeihez, valamint az általa gyűjtött tárgyak és fotóinak bizonytalan sorsához nyújtanak adalékokat a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya és a Borsod-Miskolci Múzeum közötti levélváltások. A konfliktusok rámutatnak a század eleji múzeumi gyűjtés és a múzeumi gyűjtemény jogi szabályozásának és értelmezésének bizonytalanságaira is. Kóris Kálmán 1909-ben 66 db „hímzésféle tárgyat" szállított be a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályára, mint duplumokat, melyeket azonban 1910-ben „ideiglenesen" visszavett. Mivel azonban a Nemzeti Múzeum a hímzésekért cserébe 90 db felkasírozott képet adott Kórisnak, ezért később a múzeum levélben kérte az ideiglenesen, de évek óta távollevő hímzések visszaszolgáltatását. Kóris 1912-ben több száz darab különböző méretű Dél-Borsodban készült fotólemezt is elhelyezett a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályán, melyeknek tulajdonjogáról sem akkor, sem később nem tudtak a felek véglegesen egyezséget kötni. Az 1918-20 között íródott, Leszih Andor miskolci múzeumőr és Bátky Zsigmond osztály-igazgató által aláírt levelek tanúsítják e rendezetlen helyzetet. (HOM NA. Ltsz. 2698.) 26 Idézi: Szabadfalvi J., 1974. 3. 1327