A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

FÜGEDI Márta: Kóris Kálmán, a miskolci múzeum néprajzi gyűjteményének alapítója

és a pipa használata, az asszonyok kéztartása, a kisfiúk kezében a kisostor, az új legények viseletének szinte burjánzó díszítettsége, mind megannyi adalék a népviselet rendszerének árnyaltabb megismeréséhez. Különleges miliője van a szomolyai barlanglakások, Kóris megfogalmazásában „pinceházak" lakóiról készített fotóknak. De megörökített kettős portát, régebbi és újabb típusú házakat, fonott vesszőkerítést és új divatú faragott kaput, valamint „trágyagarádot", jellemző utcarészleteket is, melyek mind a népi építkezés kistáji sajátosságaira, mind az építőanyag-használatra, mind pedig a településszerkezet jellegzetességeinek érzékeltetésére fontos ismereteket rögzítettek. 12. kép. Hegyoldalba vájt lakások Szomolyán (Itsz. 6593) A miskolci múzeum néprajzi gyűjtőmunkájának eredményességét a korabeli szakmai felügyelet is elismerte, és támogatni kívánta. 1905-ben Seemayer Vilmost küldte ki az országos főfelügyelőség ellenőrzés céljából, aki jelentésében a következőket írja: „Miskolczon most jártam először, hol a meglevő kész anyag, amely a néprajzi osztálynak anyagul szolgál igazán meglepett... méltányos kívánalmainknak teljesen megfelel..." A jelentés külön kiemeli Kóris munkáját, ki „e gyűjtésre való rátermettségét bebizonyította". A felügyelő a következő évre kilátásba helyezett jelentős támogatási összeg (2000-4000 korona) néprajzi gyűjtésre fordítása esetén megígéri a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának segítségét is a begyűjtendő anyag feldolgozásához: „jövőévi szabadság ideje alatt Bátky kollégám ígéretét már is bírom".

18 Az eredményes gyűjtőmunka, a lelkesedés, az erkölcsi és anyagi támogatás biztonsága is hozzájárult ahhoz, hogy már a század első éveiben az összegzés, a monografikus igényű feldolgozás fogalmazódik meg a néprajzi munka célkitűzéseiként. Maga Kóris is egy több irányú kutatás kiindulópontjának tekintette a matyók néprajzi 18 HOMHTD 86.178.15.1. 1325