A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

FÜGEDI Márta: Kóris Kálmán, a miskolci múzeum néprajzi gyűjteményének alapítója

3. kép. Tárd, ház lakóival (Itsz. 2450) tő múlva mindaz eltűnt, ami ma még közönséges használatban van, vagy legalábbis gyakran található".

12 Kőrist élénken foglalkoztatták az ethnográfia szemléleti és módszertani kérdései is. Bár fogalmazásmódja olykor nehézkes, de mondatai mégis tükrözik szemléletét, a jelenségek értelmezésének történetiségét, a kultúra változásának természetességét: „...ethnográphiai szempontból... éppen annak az örökös változásnak, fejlődésnek a megfigyelése (fontos), amelyik egy-egy népcsoport életén belül végbe megy s az ebből leszűrt tanulságok".

13 Többször kifejtette véleményét a népművészet fogalmáról, s a századelő romantikus, idealizált népművészet-felfogásáról is: „Nagy hibájuk a népművészetet tanulmányozóknak, hogy azt a néptől elkülönítve vizsgálják, mert mindenáron szenzációsat akarnak felfedezni. így azután sok érthető ok eltűnik s a nép kiesik a társadalom szerves egészéből, pedig éppen a társadalom életében való különleges helyzete hozta létre alkotásait, intézményeit, amelyek létre sem jöttek volna, ha nem úgy állítódnak be a viszonyokba, mint ahogyan az tényleg megtörtént. ...A nép művészete alkalmazott, s nem lép fel az abszolút artisztikus követelményével, csak mintegy esztétikus kiegészítője a használati tárgynak, a szépnek és célszerűnek egyesülése".

14 Hogy Kóris figyelme és érdeklődése nemcsak a díszes tárgyakra koncentrálódott, mutatja például számos archaikus, egyszerű, formai tekintetben is régiesnek tekinthető tárgy megvásárlása. így egy fatörzsből kivájt, alul-felül befenekelt „méheköpű", vagy egy fatengelyes eke Mezőkövesdről. Az általa készített leírókartonok tárgyleírásai és 12 Borsod-Miskolci Közművelődési és Múzeumi Egyesület Évkönyve 1906-07. 52. 1. HOM. HTD. 77.1931.7. 13 Kóris K, 1907.33. 14 Kóris K, 1907.4. 1319