A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

FÜGEDI Márta: Kóris Kálmán, a miskolci múzeum néprajzi gyűjteményének alapítója

gyűjtési beszámolói is tükrözik, hogy előszeretettel használja ő is az „ősi" és a „primitív" jelzőket pozitív értékként a népi kultúra tárgyainak jellemzésére. Kőris Kálmán munkamódszere, s az általa gyűjtött tárgykollekció hűen tükrözik a fiatal kutató komplex szemléletét, törekvését „a minél szélesebb körű merítésre". A vizsgált népcsoport, a délborsodi falvak hagyományos kultúráját teljes egészében igyekezett megörökíteni, dokumentálni, begyűjteni. Ennek érdekében nemcsak tárgyakat vásárolt, hanem rajzolt, fotózott, sőt akvarelleket is készített, és alapos információkat rögzített az egyes tárgyak készítésének, használatának körülményeire. Szinte minden tárgycsoportból gyűjtöttvásárolt, köznapi, általánosan elterjedt tárgyakat, munkaeszközöket és a lokális kultúrát jellemző egyedinek vagy tipikusnak tekinthető tárgyakat, a helyi díszítő ízlés megnyilvánulásait is. Kóris Kálmán gyűjtötte Mezőkövesden azokat a tüzelősói oszlopokat is, amelyek a népi építészetben alkalmazott faragott, díszes oszlopoknak egyedülálló típusát képviselik. Gyűjtése szerint az 1830-40-es években készültek e rendkívül látványos, egyéni díszítőízlést tükröző architekturális elemek, egy Barci Mátyás nevű faragóember remekei. Nemcsak az egyedi szépségű, plasztikusan formált, olykor emberfejben végződő, máskor gazdag, barokkos virágornamentikával díszített tüzelőoszlopokat vásárolta meg Kóris, hanem az egykori faragómester szerszámait is, így egy monogrammal ellátott, saját készítésű „cirkalmot". Kóris mezőkövesdi gyűjtéseinek tudományos összefoglalásai közül csupán kettő készült el, egyik éppen a tüzelősólakat és azok sajátos faragványait mutatja be.

15 A paraszti textilkultúra területén, a század elején már népszerű színes matyó hímzések „árnyékában" Kóris felfigyelt azokra a régies, durva szőrfonállal varrott főkötőkre és párnacsupokra is, amelyek bizonyítják, hogy a századvégen felgyorsuló ízlésváltozást és lokális jellegű díszítőízlést megelőzően, a 19. század első felében a dél-borsodi, bükkalji települések kultúrája visszafogottabb volt, Mezőkövesd ízlésvilága pedig polgárosultabb, mezővárosi jegyeket mutatott. Ezek a durva vászonból készült, a fej formáját követő szabott főkötők, valamint a gránátalmás, régies szerkezetű hímzéssel díszített párnahéjak a felsőbb társadalmi rétegek textilkultúrájából átvett elemeknek a továbbélésére, népi adoptálására nyújtanak tanulságos példákat. Sajnos készítésükről és használatukról már Kóris sem tudott részletes ismereteket szerezni: „50-60 évvel ezelőtt az öregasszonyok még hordták". 4. kép. Tüzelősói oszlopainak rajza (Kóris Kálmán 1905-ben megjelent tanulmányából) 15 Kóris K, 1905.249-263. 1320