A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VOIT Krisztina: Adalékok a miskolci Herman Ottó Múzeum első évtizedeinek történetéhez

A múzeum és a Földtani Intézet közötti vita az ásatások jogszerűsége és jóhiszeműsége miatt 1934 nyarán is tovább folytatódik.

43 Mindkét fél felettes hatóságait „veti be", és így a polémia már a földmüvelődésügyi miniszter - Földtani Intézet részéről -, és Hómai Bálint, a Nemzeti Múzeum és Gyűjteményegyetem képviselője között zajlik. Nemcsak hatásköri kérdésekről van szó, ennél többről. Egyfelől kinek van joga ásatások indítására és mennyiben köteles az FM, vagy képviseletében lévő tudományos intézmény a Nemzeti Múzeumtól és a Gyüjteményegyetemtől engedélyt kérni. A leletanyag vagy a másolatok kölcsönös megküldésében egyetértenek, de felettes hatóságként az FM a Nemzeti Múzeumot természetesen már nem fogadja el. Mint láttuk, a Borsod-Miskolci Múzeum költségvetésében a város által felajánlott összegek igen csekélyek, ezért 1935 júniusában a Múzeumi Bizottság a polgármestertől és a várostól 1935-re egy 2 ezer pengőnyi juttatást kér, hogy a város érdekében tudja teljesíteni közművelődési feladatait. Ugyanakkor a főfelügyelőséghez benyújtott jelentésükben is panaszkodnak a városra, amely az épület renoválását csak részben végezte el, megértve ugyan a „város nehéz helyzetét".

44 A főfelügyelőség az alázatos kérelmező hátsó szándékát nem hajlandó meghallani, és a szokásos 800 pengőnyi juttatást nem emeli fel. Az 1935. évi munkáról készült - igen terjedelmes -jelentést a főfelügyelőség „elismeréssel veszi tudomásul", mind a gyűjtemények fejlesztése, mind a megemelt városi hozzájárulás, a kért kétezer pengő megkapásáért, az új múzeumi állás létesítéséért. A kétezer pengőt a könyvtár fejlesztésére, korszerűsítésére kell fordítani. Természetesen ebben az esztendőben is igen élénk régészeti tevékenységet folytattak. Új ásatási területeik: Mezőcsát, Pásthy domb, bronzkori telep; a Szendrő melletti Ördöggát, a Csengő barlang, főként szkíta leletek; a Sajó melletti ún. Zsarnay tag, germán és római emlékek; Bogács, Pazsag puszta, őskori település; Avasi református templom sekrestyéje, Tiszakesziben Százdi, középkori apátság romjai, Szuhogy, Csorbakő vár romjai, és a 16. századbeli Bebek-féle pénzhamisító műhely maradványai stb.

45 Az 1929. XI. te. értelmében az egyéb gyűjtemények közgyűjteménnyé nyilvánítására 1936-ban már a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsa illetékes, a közgyűjteményi főfelügyelőnek kell javaslatot tennie az egyes gyűjtemények besorolásáról. A múzeumnak szigorúan azonos szempontok alapján történő értékelése a következő: „Miskolc: BorsodMiskolci Múzeum. - Fenntartó: Miskolc thj. város és Borsod vm. - 1. megnyitott; 2. tudományos és közmüv. tekintetben jelentős; 3. alkalmas, önálló épülete van; 4. jól rendezett, leltározott; 5. megfelelő személyzete van; 6. területe gyűjtésre, gyarapításra gazdag; 7. a törvényhatóság területén egyetlen ily nemű intézmény; 8. a fenntartóknak kellő anyagi erejük van s áldozatra készek. Közgyűjteménnyé nyilvánítása ajánlatos".

46 1937-ben kijelölik az egyes intézmények hivatalos ásatási területeit, „a BorsodiMúzeum (Miskolc) számára: Miskolc thj. város, Borsod, Gömör és Kishont k. e. e. vármegyék területét; ásatási érdekeltsége körzetéül Heves, Abaúj-Torna és Zemplén vm. területét".

47 A múzeum 1936. évről szóló jelentését a Közgyűjtemények Országos Főfelügyelősége a következőkben értékeli. Az általános elismerés után a kívánnivalók: „...az épületnek nem mindenben megfelelő s ma már kétségtelenül szűk voltával érthetők." A restau43 0LK729. 2. cs. 8/1934. 44 0LK729. 3. cs. 78/1935. 45 0LK729. 4. cs. 108/1936. 46 0LK729. 4. cs. 2/1936. 47 0LK729. 5. cs. 45/1937. 1286