A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

CSERI Miklós: A harmincéves Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szentendrén

11. kép. A veszkényi kálvária a Kisalföld tájegységben Itt vetődhet fel az emigrációba szoruló magyar népesség építészetének és életmódjának bemutathatósága. Írországban gyönyörű példáját láttam annak, hogyan élt pl. a Kennedy család (1840-50) körül a kivándorlás előtt a hazai földön és utána az „újvilágban". Vajon nem lenne-e érdemes ezt is megvalósítani Szentendrén? 3. „Építészeti múzeum" vagy „életmódmúzeum"? Ez a dilemma évtizedek óta végigkíséri az európai szabadtéri múzeumok történetét. A kezdeti időszakban egyértelműen az építészeti-építészettörténeti jelleg volt az erőteljesebb. A II. világháború óta azonban - elsősorban társadalmi igény miatt - felerősödött az életmód bemutatásának szükségszerűsége. Szentendrének különös varázsa az, hogy jól kombinálja az építészeti jelleget a benne megnyilvánuló életmód-szituációkkal. Európa első 3 szabadtéri múzeuma közé sorolnak bennünket a berendezéseink és életszituációink, az ún. „prezentáció" tekintetében. Ezt a helyet őrizendő, szükség lenne egyfajta bővülésre is, hiszen sok esetben izgalmas életszituációkat bemutató épületeink (pl. postaállomás, vasútállomás, műhelyek, közösségi épületek) azért hiányoznak, mert nem volt népi építészeti karakterük. A látogatót elsősorban a szabadtéri múzeumok miliője, a „körbeölelés", a „részessé -válás"effektus vonzza, s ezt az életmód-szituációk mind szélesebb bemutatásával szolgálhatjuk ki. Fontos persze a hiteles, karakteres építmény is, hiszen ez adja a keretet, de ma már ez a szempont nem lehet domináns. 4. A tudásanyag közvetítése - közművelés Az, hogy a múzeumok, így a szabadtéri múzeumok feladatköre a gyűjtés-megőrzés-kutatás-kiállítás funkciókon túl is gazdagodott, bővült, az nem kérdéses. Társadalmi 1261