A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

IGAZ Mária: Gyermeklakodalom

GYERMEKLAKODALOM IGAZ MÁRIA A játék a gyermekek legfontosabb tevékenysége. Fejlődésük során az ún. szerepjátékok a legfontosabbak: utánozni igyekeznek mindent, ami körülöttük létezik, de főleg a felnőttek tevékenységét. A tapasztaltakat koruknak megfelelően alakítják át, fantáziájuk teljesen szabad. A népi játékok mintája, formája a hagyományokban, főleg a paraszti életformában gyökerezik. Közülük kötetlenek az alkalomszerűen szervezett játékok, játszások, amelyeket maguk alakítanak, utánoznak a gyerekek egy-egy jelentősebb élményük után. Bizonyos hagyományos vázuk többnyire van a mintájuktól függően. Kötöttek viszont azok, amelyeknek szövegét, dallamát, vagy szabályait nagyjából állandó formában tanulják meg egymástól a nemzedékek. Kötetlen játék lett a lakodalomból, amely a közösségek egyik legérdekesebb eseménye. A gyerekek ugyan aktívan nem vettek részt a házasodás bonyolult színjátékában, de megragadta őket a forgatag, a változó szereplők, a változó szövegek, zene, sírás, kacagás, titkos szertartások, illetlenkedések, ijedelmek, csúfolódások. Vonulnak a násznéppel, kicsit segítenek is, de csak egymással táncolnak, külön esznek és időnként hazaküldik őket. Pedig figyelniök kell ösztönösen, hiszen bele kell tanulniok mindebbe, él bennük a vágy: „Én is bele jutok még abba a korba..."! Eljátsszák aztán maguk közt, a maguk mulatságára. Meg kell itt említenünk, hogy a lakodalom elemei megjelennek a kötött játékokban is. Kiss Áron,

1 a játékok első gyűjtője írta 1891-ben az énekes játékokról, hogy „Teljes megértésükhöz a régi lakodalmi szokások ismerete adja meg a kulcsot". Lajos ÁrpáS az 1930-as években írja: „A felnőttek közt ott volt mindenütt a gyermek... utánozta azoknak nemcsak mozdulatait, de szertartásait is". Következtethetünk ebből a régebbi szabad lakodalmas játékra is. Sajnos, ugyanis régi adatunk eddig nem került elő erről, nem igen figyeltek fel a néprajz gyűjtői a gyerekek hancúrozására. Nehéz is leírni a bizonytalan jeleneteket, amelyek ugyanúgy megismételhetetlenek. Három teljes játékleírásunk van századunk közepéről: egyik néprajzkutatótól való, másik kettő falusi asszony visszaemlékezéséből. Bemutatunk még néhány elszórt adatot is. A rövid összehasonlítás érdekes képet adhat a gyermekek és a hagyományos szokás kapcsolatáról. 1 Kiss Áron: Magyar gyermekjáték-gyűjtemény. 1891. Új kiadás 1984. 517. 2 Lajos Árpád: A magyar nép játékai, Franklin, kb. 1930. 12. 1229