A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

DÖMÖTÖR Ákos: A népi elbeszéléskultúra változásai a Hangony völgyében

Egy fillérem sem volt énnekem, Mit nem tettem, loptam, És a lopott pénzből Feldíszítettem édesanyám sírhalmát. Rózsák között és bimbók között Alussza álmát az anyám. Szegény anyám! A balladás dal teljes, nem ilyen töredékes változatát közölte Réthey Prikkel Miklós Akasztó községből.

4 A szöveget 1991-ben rögzítette. Az akasztói párhuzam birtokában vastag betűkkel jelöltem ki Márton Árpád domaházi szövegében a szó szerint egyező részeket, dőlt betűkkel jeleztem a módosult szavakat vagy mondategységeket. Kiderült, hogy Márton Árpád domaházi szövege töredékessége ellenére archaikusabb, mint az akasztói változat. A kezdet Márton Árpádnál: „Boldog voltam". Ugyanez Kiss András akasztói szövegében: „Mikor én még kis srác voltam". Ez nyilvánvaló mondatkölcsönzés a városi táncdalból. Némelykor tehát a „teljesség" csak látszat. Márton Árpádnál az anya régies módon szólítja meg a fiát: „Fiacskám, lelkecském, házasodjál meg!" Az akasztói Kiss Andrásnál ugyanez: „Anyám, szegény, mondta: Házasodj meg!" A balladás dal újabb formája tisztább, de tartalma szürkébb, hangja ridegebb. Kétségtelenül Márton Árpád domaházi szövegéből éppen a középső rész, az anya kétségbeesett, becsületes munkájának leírása hullott ki és a züllés folyamatának részletezése. Hát hiába, ilyen érdekes és különös a folklorista munkája! Legtöbbször az új formában kell felfedeznünk a kallódó és szinte észrevehetetlenné váló régiséget. Három hangonyi legenda tanulságai az újraalkotásban Ha a mesei cselekménytípusokat önmagukban, írásban rögzítve ismerjük meg, előttünk rejtve marad a folklór lényege, a mese mint közösségi vagy szociális jelenség. A cselekménytípusok a mesemondásban válnak élő és mozgó szerkezetekké. A motívumok asszociatív háttere akkor lesz működő tényező, ha elindul a mesemondás folyamata. Az élő folklórban mindig új kapcsolatok jönnek létre, hogy a megszokott motívum vagy kifáradt elbeszélésszerkezet az összetétel különösségével mozgósítsa az alkotó képzelőerőt. Ilyen gondolatok jutottak eszembe, amikor magnószalagról leírtam Horváth Béláné Hendrik Anna három legendáját Hangonyban, 1981 júniusában. A szorgalmas lány és lusta vőlegénye Mikor Jézus a földön járt, elindult Szent Péterrel a határba. Ott láttak egy lant, aki olyan szorgalmasan aratott sallóval. Azt mondja Jézus: - Összeadom a lant azzal a legénnyel, aki ott lustálkodik az ódáiba. - Uram, Jézus, de ez ügyesebb legént is megérdemelne! - De mi lenne, ha két lustát adnék együvé? Hogy élnének az életbe? Ennek az ügyes lánnak szántam azt a lusta fiút. Ez a legendatípus (AaTh 822) igen elterjedt, nemzeti mesebibliográfiánk 27 változatát sorolta fel (MNK 3, 81-83). Palóc területről pár évvel ezelőtt tette közzé egy szép 49 Réthey Prikkel Miklós i. m. 282sq., num. 102. 1225