A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

DÖMÖTÖR Ákos: A népi elbeszéléskultúra változásai a Hangony völgyében

Az ámulattól, a csodától meghatva áll a nép, Ragyogó díszbe öltözködve új pap mond új misét. És szinte fel az égig harsog a haladó ima, Hozsanna néked, Isten anyja, áldott Szűz Mária! A hangonyi kisiskolások Endrödi Sándor A celli búcsú című versét tanulták meg, amelyet részletesen ismertetett Lévay Mihály könyvében: „A celli búcsú legendájában elmondja a költő, hogy a szegény asszony megindult a rengeteg erdőn keresztül, hogy elzarándokoljon a celli Máriához. Útközben rablók támadtak rá s követelték, hogy adja át kincseit, amelyeket a celli Máriának visz. A szegény asszony szégyenkezve vallotta meg, hogy nem visz egyebet, mint tiszta szívét, hisz nincs is egyebe. Hiába motozták, nem találtak nála semmit, mire dühükben kivágták szívét s a kezébe adták, hogy most igazán vigye a celli Máriának. Az asszony nem hullt a földre, kötényébe fogta kivágott szívét és megindult csöndesen: arcán a holtak sárgasága, ruhája csupa vér s az égen már a hajnal pírja reszket, mikor Cellhez ér. És ebben a pillanatban megszólal Cellben minden ha,, 39 rang... . A celli búcsú legendáját ponyván Bedő Mihály jelentette meg Budapesten évszám feltüntetése nélkül, valószínűleg a 19. század második felében, Bagó Márton és fia nyomdája kiadásában A rablók által szivétől megfosztott leány bucsujárása Nagy MáriaCzellben címmel. A ponyvára került legenda felnőttek számára és érzéki részletességgel adta elő a lány megtámadását és szívének kivágását. A vallásos szokások pontos említésével a ponyvafeldolgozás a búcsújárók életéhez állt közel. Igazán nem lehet csodálni, hogy a legenda ponyvafeldolgozását esztétikai és didaktikai szempontból is figyelmen kívül hagyták a népiskolai olvasókönyvek összeállítói és szerkesztői: Egykor a buzgó leány szent ájtatossággal Mária-Czellbe indul olvasójával. Sötét felhők homálya borítá az utat, Sürü felhőkbe borult a kék égboltozat. Az úr angyalát végzé a jámbor leányka, Imádkozzál érettünk Istennek szent anyja. De az ájtatos imát hangok szakiták meg, Az erdő sűrűjében fegyverek csörögnek. És csakhamar zord arczu rablók körülfogták A leányt, ki ég felé tartja olvasóját. Megállj! szóltak a rablók, ha kedves életed, Add ide, mi nálad van: ruhád és pénzedet. Meggyújtott lámpafénynél kés villog kezűkben, A leány szelíden néz a rablók szemébe. És így szólt: jó emberek, nekem pénzem nincsen, E drága szent olvasó egyetlen egy kincsem. Szűz Máriához megyek, hogy kegyelmet adjon, Szívemet viszem el, mert neki nem kell vagyon. De hát hol van szíved? szólottak a rablók. Nem látunk nálad mást, mint azt a fa-olvasót. És gúnyosan folytatták: hogyha nincsen pénzed, 39 A boldogságos Szűz Mária élete, tisztelete, szenthelyei, legendái. Bp. 1935. 451. 1222