A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

DÖMÖTÖR Ákos: A népi elbeszéléskultúra változásai a Hangony völgyében

Megnézzük: hogyan viszed kezedbe szivedet. Nem tudjátok, mit tesztek, szólt szelíden a lány, Bocsásson meg az, aki meghalt a keresztfán. Ekkor az egyik gonosz ember a lány ajkát Leszorítá s a másik összeköté karját. Olvasóját a lány kezébe szorítja, Kebléről a rabló a ruhát lehasítja. És a leány keblébe a kést beledöfte, Az ártatlannak szivét ezzel kimetszette. De óh! csodák csodája: a leány felállott És mosolygó ajakkal üdvözletet mondott. És így szólt a gonoszhoz, a mint megígérted, Hogy kezembe vihessem: add ide szivemet. Ott van már kezében a saját maga szive S fájdalom nélkül viszi Nagy Mária-Czellbe. Valószínű, hogy a Bagó Márton-féle ponyvalegendához hasonló szövegváltozat korábban már németül megjelent. Czéh Sándor mosonmagyaróvári nyomdája 1836-1877 között publikált egy vallásos ponyvát, amelyben ez a refrén ismétlődött: „Maria, schönste Zier, mein Herz, das schenke ich dir".

40 A celli búcsú legendája már 1872 előtt megjelent az élő folklórban. Csurgó vidékén feljegyezték egy változatát, amelyben a rablók kivágták a szegény asszony szívét. Az asszony kötényében vitte el Szűz Máriának a szívét, aki meggyógyította a szegény teremtést. Ezután a templomban a harangok maguktól szólaltak meg.

41 A celli búcsú legendája lényegében két elbeszélésmotívum kapcsolatából áll. Az első rész központi magja a lány szívének kivágása (F1096.1. mot: Person lives on after having heart cut free). A másik hangsúlyos elbeszélésmotívum a harangok önmaguktól való megszólalása (E533.2. mot: Self-tolling bell). Bár a második rész nyugaton igen jól ismert volt,

42 a celli búcsú legendájának eredeti varázsa a két említett elbeszélésmotívum összekapcsolásában rejlett. A legenda főmotívumainak összefüggései megmutatják az asszociációk érvényesülését és a létrejövő kombinációk mély mágikus gyökereit. Az egyik mesében a boszorkány kivette a szívet, és helyette szalmát tett a testbe (BP 2, 554). A szív áttevése a magyar mesében is a gonoszhoz kapcsolódott, miközben a hiperbolizáció nem volt túlzás az elbeszélés csodavilágában. Az egyik magyar meseváltozatban a boszorkány tizenkét lóból vette ki a szíveket, hogy azokat egy állatba helyezze (ÚMNGy. 6,170). Nem is csodálkozhatunk azon, hogy huszonhárom szív is van egy lóban (ÚMNGy. 6, 170). A celli búcsú legendájában a rablók vették át a mitikus boszorkány szerepét. Míg a tündérmese boszorkányának szívoperációja sajátos módon jó, hiszen az egyik ló „teljesítménynövelésé"-hez járul hozzá, a rablók gyilkossága gonosz tett. A legenda rendszerében változik át az isteni csoda és a Mindenhatóba vetett hit révén a bűnt eltörlő, embert meghaladó, természetfölötti önfeláldozássá. 40 Riedl, A./Klier, K.: Lied- und Flugblattdrucke aus dem Burgenland. Eisenstadt, 1958. 101, num. II c8. 41 Arany László és Gyulai Pál: Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből. MNGy. I. Bp. 1872. 488sq., num. 18. Szentmiklósi Ferenc és Vita Zsigmond: Magyar népmesék. Aiud, 1942. 53. 42 Uther, Hans-Jörg (szerk.): Brúder Grimm, Deutsche Sagen 1, München, 1993. 311. 1223