A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

DÖMÖTÖR Ákos: A népi elbeszéléskultúra változásai a Hangony völgyében

Az igazgató nem tudott semmit sem szólni. Hát megbeszélte véle, hogy másutt majd megtalálja. El is mentek egy másik helyre. Akkor megbeszélte vele: - Hát bácsikám, én nem a maga kecskéje vagyok, hanem én vagyok egy igazgató. Nahát ez el is ment. Másutt is keresgéli összevissza, nem találja. Hát beesteledett. Bemegy egy szállodába. Ott talál egy egyágyas férőhelyet. Hát bemegy. Szép fehéren meg volt terítve az ágy. Nem mert belefeküdni. Bebújt az ágy alá. Nemsokára később jött egy házaspár: - Nincs valami hely, ahol meghálnánk? Nézzük biztonság kedvéért azért végig! Mennek. Hát az egyik helyen lássák, hogy egyágyas. Elfekszenek rajta? Igen. - Jó nekünk egyágyas is. Az öreg meg ott feküdt az ágy alatt. Nem vették észre. Hát elkezdtek szerelmeskedni. Azt mondja a hölgy a férfinak: - Szívem! Ha téged látlak, előttem látom az egész Budapestet! Az öreg bácsi kibújik az ágy alól, azt mondja: - Tessék mondani, az én kecskémet is? A három cselekménytípusból álló világjáró anekdota középpontjában Bimbó, az ökörből lett igazgató (AaTh 1675. mt.) áll. Az egész magyar nyelvterületen a Bimbó közismert ökörnév. Ujváry Zoltán idézett is egy régi gömöri népi verset: „Derék gyerek tudja csínnyát az ostornak; A bimbót, a darut jól tudja hajtani..."

31 A Dunántúlon, a Veszprém megyei Kertán megtaláltam mint tehén- vagy ökörnevet: „A bimbó köznévből származik. Rendszerint tehénnek, ritkán ökörnek adják".

32 A Szamosháton kimondott ökörnév a Bimbó." Arany János is így használta a Toldiban: „Itt hagynád a Bimbót s Lombárt a hajszását...".

34 A drávaszögi és szlavóniai munkamondóka sora is az ökörnek szól: „Csálé, Bimbó, barázdába!". 5 Sorolhatnám vég nélkül a példákat a magyar folklórból, mind azt bizonyítanák, hogy a hangonyi anekdotában szereplő kecske eredetileg ökör volt. Miért változott az anekdotában az ökör kecskévé? Azért, mert a bevezetésképpen hozzákapcsolt tréfás történetben az ostoba ember a kecskéjét kötötte a villamoshoz. Ebben közrejátszott, hogy a szentgyörgyiekről szóló anekdotakörben jól ismerték a sorompóhoz kötött kecske humoros elbeszélését (MNK 1349VIII*, Hogyan tanult meg a kecske repülni?). Ez a típuskombináció éppen úgy újdonság, mint a következő. A bíróvá lett ökör (AaTh 1675. mt.) anekdotájának tíz változatát ismeri nemzeti mesebibliográfiánk (MNK 7/C, 90sq.), és ezek egytől egyig önmagukban álló cselekménytípust képviselnek. Ez azért érdekes, mert ez az irodalmi eredetű anekdota megjelent a Kelet nagy gyűjteményében, az Ezeregyéjszakában, Naszreddin hodzsa tréfái között. Észak-Európában terjedt el a szájhagyományban, ahonnan Franciaországtól Indiáig megtalálta az útját.

36 A norvég mesekincsben már meg lehetett találni az AaTh 1313A + 1675 típuskombinációt.

37 Nyugat-Európában A bíróvá lett ökör anekdotája főleg az Okos cserék típussal kapcsolódott össze (BP 1, 59, not. 1., AaTh 1675 + 1642). Nálunk, magyaroknál a városi elbeszélés31 Népdal, színjáték, honismeret. Három fejezet Gömör néprajzához. Debrecen, 1992. 149. 32 Veszprém megyei honismereti tanulmányok 2, Veszprém, 1973. 131. 33 Csűry Bálint: Szamosháti Szótári, Bp. 1935. 93. 34 Pásztor Emil: Toldi-szótár. Bp. 1986. 46. 35 Katona Imre és Lábadi Károly: Szedem szép rózsámat. Szabadka, 1986. B/III. 1. sz. 36 Thompson, S.: The Folktale. Berkeley-Los Angeles-London, 1977. 191. 37 Alver, B.: Ridder Skau og jomfru Dame. Oslo, 1969. 183sq., num 43. 1220