A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

DÖMÖTÖR Ákos: A népi elbeszéléskultúra változásai a Hangony völgyében

A cigány és az orvos „Megkérdezi az orvos a rendelőben a cigányt: - Dohányzik? - Nem. Inkább innék valamit." (Elmondta: Kollár Istvánná Czene Katalin 41 éves ápolónő Hangonyban, 1996. július 15-én). Eltérő viccváltozata: Köves József: Nagy vicckönyv 1, Bp. 1995. 226. Ebben a cigány kijelenti az asszonynak: „Pálinkát kérek, aztán elborozok, míg kész a tea". A rendőr és a cigányok „Majd mutatok maguknak embereket, akik dolgoznak! - Jaj, rendőrbiztos úr, nem szeretjük a fantasztikus filmeket!" (Elmondta: Kollár Istvánná Czene Katalin 41 éves ápolónő Hangonyban, 1996. július 15-én). Az engedelmes cigánygyerek „Kérdezi valaki a cigányt: - Mondja, rendes a gyereke? - Nagyon szófogadó gyerek! Egyszer mondtam, hogy baszd meg az anyádat. Azóta mindig azt csinálja." (Elmondta: Kollár Istvánná Czene Katalin 41 éves ápolónő Hangonyban, 1996. július 15-én). A cigány a feleségéről „Kérdezik a cigányt, hogy mivel foglalkozik a felesége. - A feleségem pedagógus. A laktanyában tanítja a bakákat." (Elmondta: Kollár Istvánná Czene Katalin 41 éves ápolónő Hangonyban, 1996. július 15-én). Változatok: Erőss László: Malac viccek. Bp. 1988. 124.; Lasz György: Lankadó gumibot. Rendőrviccek, pajzánságok. H. n. 1991. 118. Világosan látható, hogy az elmúlt másfél évtizedben átalakult a Hangony-völgy népének elbeszéléskultúrája. A hagyományos népköltészeti tradíció rendszerébe betörtek a városi viccek, amelyek szétfeszítették a falucsúfolók ciklusának korábbi kereteit. Ez a folyamat már a hetvenes évek derekán elindult, de meglehetősen ellentmondásos módon. A régi falucsúfolók jelenléte igen erős volt még akkor. A városi viccek inkább beilleszkedtek a hagyományos elbeszélésrendszerbe, mintsem hogy önállóságukat megőrizve jelentek volna meg a tradicionális táji kultúra egészében. A Hangony-völgyi folklórt azonban állandóan éltette a népnyelv varázslatosan szemléletes költészete. A HANGONY-VÖLGYI NÉPNYELV KÖLTÉSZETE A hétköznapi nyelv hemzseg a rímelő, lüktető szólásoktól, amelyek a nemzedékek életét gyermekkortól végigkísérik. „Csibe bobos, kendermagos" - mondják a kisgyermekek előtt a baromfiaknak. Ha véletlenül összekoccan a gyermek feje a felnőttével, az idősebb azt mondja a pityeregni készülő porontynak: „Bókot üttünk, komák lettünkl". És a sírás rögtön mosolyra változik. „Haskolj, Pista, gyön a labdái" - ezt kiáltják játék közben a sihederek, ami azt jelenti, hogy 'feküdj hasra'. Mondhatná a bosszankodó felnőtt férfi, teremtette, de egy rímes szólás megszelídíti a durvaságot: „Boszorkányos, Varga Jánosi" - kiáltják, és a dühkitörés helyett kitör a kacagás. Bizony, a hangonyi magyar nyelvnek - úgy látszik - gyógyító ereje van. Az emberi viselkedés rengeteg esetét képszerűén elevenítik fel a Hangony-völgyi szólások. Ha valaki farral kelt föl, azt jelenti, hogy bosszús, más szóval bal lábbal ébredt. A büszke emberről jegyzik meg: Olyan hegyesen áll, mint Katiban a gyerek. Amikor ki1217