A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

DÖMÖTÖR Ákos: A népi elbeszéléskultúra változásai a Hangony völgyében

A macska megszólalt. így tudódott ki, hogy Misa Mari boszorkán. Amikor megverték, azt mondta, hogy egy fa szállt rá. Lestál Marci Mari vót a boszorkán neve. 1939— 40-ben vót a boszorkányper." (S. gy.) Misa Marit, aki ott lakott a Kis soron, Hangonyban, még a gyerekek is jól ismerték. „Három, négy, Nyald ki a Misa Mariét!" - csúfolták egymást. Most már elbontották a boszorkány hangonyi házát, de az idős asszonyok még mindig emlékeznek arra, amikor sírós gyermekeiknek a nyakába mákszemnyi gyöngyöket raktak szemmelverés ellen. Csecsemőiknek a fülük hátát megkormozták, nehogy még Misa Mari, az ördöngös szüle vagy Zabina néni, a gonosz rontó vénasszony okozzon bajt a csöppségekben! Nemcsak Misa Marit, hanem más hangonyi vénasszonyt is gyanúsítottak boszorkányos praktikával. Dul Katu mamáról állították a régiek, a csordás azért nem tudta áthajtani a bikát a hídon, mert a csavaros eszű öreg némber elvarázsolta az állatot: „A tónál a bikát nem tudták áthajtani. Hát mi lehet? Dul Katu mama a híd alatt guggolt, kezében egy tál sóval. Azér nem tudott a bika átmenni a hídon." Totyakos Borcsa, a pacalos, nagy termetű boszorkány szörnyű végzetéről híven regélt a helyi közösség: „Totyakos Borcsa mikor halálozott, azt mondták a régiek, hogy a boszorkány nehezen tud meghalni, kezébe tojuseprőt adtak, nehogy átadja valakinek a tudományát. Ha kezet fogott valakivel, átadta a tudományát. Demeter körzeti orvossal szemben lakott Totyakos Borcsa. Olyan pacalos vót, jó mejjes" (G286. mot: Initiation in-to witchcraft). Az Ózd környéki fekete asszony sorsjelző alakja Urajból került Hangonyba. Meglehetősen kilógott az itteni boszorkánymondák közül: „Urajon a nagy asszony szótlanul keresztülment a kerítésen, és átlépte a folyót. Kis feje vót, nagyon magas vót. A fiúk nem tudtak átmenni utána." A mágikus életérzés átalakulása legendái-történeti keretben A cigányok elkülönüléséről és lopásuk eredetéről szóló eredetmondát éppen Bogdán Béla domaházi bejáró munkástól hallottam 1976. szeptember 13-án: „Miért vannak a cigányok a földön? Mikor Krisztust felszegezték a keresztfára, az egyik cigány ellopott onnan egy szöget. így Krisztust csak három szöggel szögezték fel. Azóta az Isten elkülönítette a cigányokat a többi embertől. Tényleg Krisztus két lábát egymásra tették, és egy szöggel verték át". Az eredetmonda karancskeszi változatában Jézus megbocsátása is megvan, ami Bogdán Béla szövegéből hiányzik. Viszont a lábak egymásra tevése a karancskeszi szövegben nincs meg. Az eredetmonda, amelyben a cigányok ellopják a szöget Krisztus felfeszítésekor, Európa népeinél széltében-hosszában elterjedést mutat (A1674.1. mot.: Why gypsy may steal: helpful at crucifixion; Balys *1638). Ines Köhler értékes áttekintő tanulmányában éppen arra mutatott rá, hogy a cigányok szöglopásának eredetmondája a szegény elesettekkel való együttérzés egyik szemléletes bizonyítéka.

12 A magyarsággal együttélő etnikumok sorsának mondai indoklása láthatóan érdekelte Bogdán Bélát. Nyilván ezért mondta el nekem domaházi látogatásom idején a következő eredetmagyarázó mondát: „Miért nem esznek a zsidók disznóhúst? Mikor Krisztus urunk a földön járt, bement egy házba. Egy zsidó asszony a teknő alá bújt. 11 Fejős Zoltán: Hiedelemrendszer, szöveg, közösség 1, Bp. 1985. 197., num. 408. 12 Köhler-Zülch, Ines: Die Geschichte der Kreuznágel: Version oder Gegenversion? Überlegungen zu Roma-Varianten. In: Teliing Reality. Folklóré Studies in Memory of Bengt Holbek. Copenhagen-Turku, 1993. 219-234. 1203