A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

DÖMÖTÖR Ákos: A népi elbeszéléskultúra változásai a Hangony völgyében

mas, kutya méretű macska. Nem szabad haladásában gátolni, ezt parancsolja a józan ész. A boszorkányok tejre vagy tojásra irányuló káros tevékenységének emléke azt bizonyította, hogy a hetvenes években, sőt még később is elevenen élt a Hangony völgyében az ipari társadalom előtti vidéki tudat, amely a korábbi paraszti gazdálkodásban gyökerezett. A paraszti gazdaságokban előállított termékekre (tej, tojás stb.) irányult a települések lakóinak figyelme. Ezeknek a termékeknek mennyiségi és minőségi alakulása a parasztcsalád létkérdése volt. A boszorkány lett a bűnbak, aki az ekörül kialakult és létező feszültséget levezette. A boszorkányképzetkör igen élénken élt a Hangony-völgyiek hitvilágában, ami azt bizonyította, hogy a termékenységvarázslás hitelét nem vonták kétségbe. Sőt, a táj lakói bárhogy is törekedtek egyenlőségre, a szabványosított konzervatív szokásrendszer görcsös betartására, az egyéni különbségek annál élesebben ugrottak ki. Nevetve mondták, hogy valakinek az kell az utcában, mint ami a szomszédnak van. A mágikus tevőlegesség fejeződött ki a harmatszedésben (D1796. mot.; D759. mot.), amelyet úgy írt le Hendrik Anna 1976. december 26-án Hangonyban nekem, hogy a boszorkány valamit szedett a hamvasba, közben mormogott: „Szedem a harmatot, mind az egészet". Annyi tejet adott a tehén, hogy még a hídlásról is folyt. A harmatszedés mágiája nemcsak a legelmaradottabb tanyákon maradt meg, hanem a Hangony völgyének községeiben. Legalábbis emlékképpen. Környező népeinknél való jelenléte mutatja a harmatszedés képzetének európai elterjedtségét.

7 A hangonyi boszorkánymondákból élesen kirajzolódott a rontás fajtája és iránya. A boszorkány gyakran rontott gyermekeket (G271.1. mot.), és ellene faszénnel védekeztek, mint ahogy azt Hangonyban, 1976 karácsonyán elmondták: „Ha a faszén nem merült le a vízbe, a gyermek nem vót megnézve. Ha a faszén lemerült, meg vót rontva." Domaházán hallottam 1976 szeptemberében Ortó Sándorné Szabó Anna 56 éves asszonytól, hogy egy gyönyörű nőt tett beteggé a boszorkány (G263.4. mot.). Domaházáról származott az elbűvölő teremtés, de Centerben volt férjnél. Félelemmel tekintettek a mocsarakra. Egyesek szerint ilyen helyeken csuda dolgok történtek. Hangonyban, 1977 decemberének végén hallottam a furcsa és hátborzongató történetet: „A Bellér-kerből nézték egyszer, hogy a mocsolyából tűz csapott ki. Az ember csuromvizesen igyekezett haza. Alig tudott hazamenni." A boszorkány büntetésszerű bosszúállásának motívuma (G269.10.1. mot.) világszerte elterjedt különféle összefüggésben. A repülő boszorkány embereket szokott elragadni (G242.7. mot.) a hiedelmek tanúsága szerint. A nemzetközileg ismert elbeszélésmotívum a Dobra helyi földrajzi elnevezéshez kapcsolódott egyik feljegyzésemben. Erről Horváth Béláné így nyilatkozott Hangonyban, 1977 decemberében: „Egy embert a mocsolyába lökött a boszorkán. Majd ment, és imádkozott. A Dobra-tetőn hurcolták meg." Bár ez a hiedelemtörténet, miszerint a kísértet éjjel embert meghurcolt, közismert volt, erről a tájról hiányoztak az adatok (Bihari C II *1). A halottakról szóló képzetkörből származnak a dobáló szellemekre vonatkozó utalások (F470sqq.). Az egész magyar nyelvterületről származnak feljegyzések, amelyek a hiedelemmonda-típust sokoldalúan határozzák meg: „A kísértet éjjel zörög, leveri a falról az edényeket" - így foglalta össze Bihari Anna a cselekmény alapvető vázát (Bihari C II *7). A hetvenes évek második feléből származó feljegyzésem táji előfordulásával kiegészítette a mondatípus elterjedési térképét, ugyanakkor vallott a hiedelem helyi társa7 Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások. Bp. 1925. 45-53. 1201