A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

FEJŐS Zoltán: A matyó hírnév az Újvilágban

Chicagóban - ahonnét részletesebb helyi adataim vannak - az 1920-30-as években legalább két kisebb üzletről van tudomásunk, melyek magyar kézműipari tárgyakra szakosodtak. A Temesvárról származó Krémer Dezső 1925-ben nyitott iparművészeti műtermet és divatszalont a belváros egyik reprezentatív épületének 11. emeletén. Kizárólag magyar termékeket árult, így kézimunkákat, kisebb bútordarabokat - így „magyaros mintájú székeket" - faragványokat, fazekastermékeket, porcelánt. A másik üzlet tulajdonosa az 1924-ben Erdélyből érkezett ügyvéd, politikus, Vincze Sándor volt. Noha a Károlyi-kormány idejében az erdélyi nemzeti tanács egyik vezetője volt, Chicagóban jórészt felhagyott a politizálással. Viszonylag sikeres üzletet nyitott, melyben női ruhákra terveztek és csináltak hímzéseket, felhasználva a magyar motívumokat. Hogy kikkel dolgozott, dolgoztatott, azt sajnos nem tudjuk. Tevékenységét politikai ellenfelei előtt is azzal magyarázta, hogy legfőbb törekvése a magyar művészet megismertetése az amerikai közönséggel. Ennek érdekében segített az olyan rendezvények lebonyolításában, amelyek a magyarok művészetét, kultúráját voltak hivatottak bemutatni.

16 Ez a két vállalkozó bár kapcsolatban állt a helyi magyar csoportokkal, inkább az amerikai társadalom igényeit elégítette ki. Szerepük épp ez a kettősség volt, az, hogy a magyar jellegű iparművészeti tárgyak - elsősorban a matyó és kalotaszegi varrottasok - amerikai forgalmát lehetővé tegyék, s ezzel hozzájáruljanak a helyi magyar intelligencia, a középosztály körében tapasztalható magyaros tárgyak kultuszának erősítéséhez. Ez szolgálta befelé a közösség összetartását, kifelé pedig a reprezentációt. Nemzetközi művészeti, kézműipari kiállítások A matyó s más magyar kézimunkák amerikai értékesítésének lehetősége párhuzamos volt különféle kézműipari kiállítások rendezésével. Az árusítás és a kiállítások mögött nagyjából azonos jellegű társadalmi érdeklődés, de nem teljesen azonos koncepcionális felfogás állt. A kiállítások gondolata szintén jórészt az 1920-as évek elején került előtérbe, bár vannak korábbi esetek is. 1913-ban New Yorkban rendeztek háziipari kiállítást, melyre egy londoni kiállítási vállalat közvetítésével a mezőkövesdi Háziipari Szövetkezetet is meghívták.

17 Az újabb „hullám" kiállításait, rendezvényeit azok az ún. amerikanizációs intézmények szervezték, melyek a kulturális különbségekre s ebből származó konfliktusveszélyekre figyelve igyekeztek segíteni a bevándorolt csoportoknak az amerikai beilleszkedésében. Egyik eszközük a bevándoroltak kézművességének és mesterségeinek felkarolása volt, mellyel el kívánták érni, hogy a közvélemény megbecsüléssel forduljon az idegen származású népesség felé.

18 A fontosabb rendezvények közül csak egyet, az 1919-es buffalói Albright Art Galleryben megrendezett Arts and Crafts ofthe Homelands című kiállítást említem meg. A magyar kollekció fénypontja egy mezőkövesdi virágmintás műselyemmel hímzett, ragyogóval díszített surc volt, melyet Pogány Vilmos (1882-1955) 1914-ben kivándorolt, később Willy Pogány néven nagy karriert befutott festőművész kölcsönzött a kiállításra. A surc eredeti darab volt; szerelmi ajándékként hímezte Pető Katalin Panyi Istvánnak. Az értékelések elsősorban a hímzés gazdag színvilágát emelték ki.

19 16 Fejős Z, 1993. 155-158. 17 Fludorovics Zs., 1913. 220. 18 Részletesebben 1. Fejős Z, 1993. 153-155.; D. G. S., 1921. 19 Eaton, A. H,, 1932. 40., a surc fényképe: 43. Egy másik férfisurc részletét, széles ragyogódíszítéssel lásd a 77. oldalon. A kiállításhoz kapcsolódó rendezvények sorában a magyarok is szerepeltek népviseletbe öltözött tánccsoportjuk fellépésével. Buffalo News, October 18, 1919. 1185