A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

FEJŐS Zoltán: A matyó hírnév az Újvilágban

ri termékek a század első évtizedében szórványosan az amerikai kontinensre is eljuthattak. Ennek bővítése részben a „piackutatáson" és a szervezésen múlott. Hollósy István a Mezőkövesd és vidéke egy 1914-es cikkében közreadta egy San Franciscóban tevékenykedő amerikai magyar kereskedő levelét, aki felvetette a magyar háziipar - beleértve természetesen a mezőkövesdi kézimunka - kaliforniai ill. szélesebb körű amerikai piaci lehetőségeit.

12 Egy amerikai kereskedőre hivatkozva csipkék, hímzések, házi szövésű cikkek, játékszerek, kosarak forgalmazását javasolta, mondván, hogy Kaliforniában a közönség lassan kezdi megunni az ott divatozó kínai és japán árucikkeket, s az emberek „újdonságra vágyódnak". Az ilyen és hasonló nagy terveket a világháború megakadályozta. Az 1921-ben újjáalakult Mezőkövesdi Háziipari Szövetkezet viszont már szállított a tengerentúlra. A földművelésügyi minisztérium háziipari osztálya által is támogatott szövetkezet ekkor karácsonyra 3000 darab matyó öltözetű babát exportált Amerikába, Svájcba és Hollandiába. Ebben az időben háziipari - „népművészeti" - termékekkel más magyarországi egyesületek, szervezetek is szerettek volna bejutni az amerikai piacra.

13 Külügyi források szerint az 1920-as évek elején az amerikai társadalomban nagyobb érdeklődés nyilvánult meg az európai hímzések, kézműipari termékek iránt. A chicagói magyar konzul egy korabeli jelentése szerint a magyar varrottasok konjunktúrája 1922 után jelentkezett. Az évtized második felére viszont - szavait idézve - inkább a „magyar stílű batik és női estélyi ruhák" váltak divatossá. Hogy e kifejezésekkel mit is akart pontosan megnevezni, arról csak sejtéseink lehetnek. Tapasztalatai szerint ekkor a tömegcikkek ideje múlóban van, s az igényesebb, művészi kivitelű darabokkal lehetne az utódállamokból származó olcsó árukkal versenyre kelni. Egy New York-i rendezvény szervezői 1927-ben kérték az ottani magyar konzulátus segítségét, hogy azon a „magyar népies hímzések, magyar női jelmezek, népviseletek" is szerepelhessenek. A kérést hazai cégek, egyesületek felé közvetítő konzul külön kiemelte, hogy az esetleges vállalkozók ne „tömegcikkekkel (mint olcsó matyó hímzések stb.), hanem művészi becsű, értékes dolgokkal vegyenek részt" a rendezvényen.

14 A dokumentum tehát jelzi, hogy ekkor a „matyó hímzés" mint értéktelen kézimunka-tömegcikk a tengerentúlon is már kétes hírnévre tett szert. Egyelőre nincs áttekintésünk arról, hogy a magyarok által is lakott egyesült államokbeli, kanadai városokban hányan és milyen mennyiségben forgalmaztak matyó s más magyarországi eredetű kézimunkákat, népművészeti tárgyakat, ill. magyaros stílusú emléktárgyakat. Bizonyos, hogy a nagyobb központokban, mint Clevelandben, New Yorkban több kereskedő, több amerikai magyar üzlet forgalmazott ilyen termékeket. A ma is meglévő New York-i Paprikás Weiss pl. az elsők között vállalkozott erre. A Miskolcon megjelenő Magyar Jövő egy 1922-es újsághíre szerint „New Yorkban egy Horváth Ákos nevű magyar a mezőkövesdi nagyöltésü hímzéseket az Amerikába kivándorolt magyar családok lányaival készítteti". Ám ezeket - véli - „mint indián hímzést árusítja".

15 12 Hollósy /., 1914. 13 Mezőkövesd és Vidéke, 1921. jún. 24., Borsod, 1921. aug., „Háromezer matyóbaba tipeg ki külföldre". Mezőkövesd és Vidéke, 1921. dec. (az Egri Népújságból átvéve); EA 13062.; A MOVE 1921-ben kb. 4-5 millió korona értékű „magyar motívumú" kézimunkát szeretett volna a magyar külképviseletek segítségével az USA-ba juttatni. Országos Levéltár (a továbbiakban OL) K 106., a Washingtoni Követség iratai, 119 cs. 68. t. „Magyar háziipar". 14OLK106. 101. cs. 68 a. 15 Magyar Jövő, 1922., dátum nélkül. Idézi Fügedi M., 1997. 65. Forrásainkból Horváth Ákos személyét és tevékenységét eddig nem sikerült felderíteni. 1184