A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

NAGY Géza: Adatok Karcsa társadalmának megismeréséhez

ADATOK KARCSA TÁRSADALMÁNAK MEGISMERÉSÉHEZ NAGY GÉZA A kutatások általában kevés figyelmet fordítanak arra, hogy egy-egy település társadalma hogyan változik, vagy a település társadalmának milyen változásai tapasztalhatók az idők folyamán. Ezeknek a változásoknak az intenzitása az adott település története során erősen eltérő. Lehetnek olyan hosszabb időszakok, amikor csak a természetes biológiai népességcsere tapasztalható, ugyanakkor lehetnek olyanok is, amikor családok költöznek el, esetleg halnak ki, s újak foglalják el helyüket. Ebből a szempontból Karcsa társadalmának alakulásában, változásában különösen figyelemre méltóak azok a népességmozgások, melyek már a 19. század végén, de különösen a 20. században tapasztalhatók. Ha ezeket figyelembe vesszük, eljuthatunk a falu társadalmának jobb megismeréséhez. * * * Karcsa lakói mindig igen erős faluközösségi tudattal rendelkeztek. Ezt főleg azok tapasztalták, akik nem tartoztak a falu társadalmához, akik kívülről szemlélték a falu dolgait. Minden falubeli ismerte, s még ma is ismeri a másikat. Egymás dolgairól tudtak, s érdeklődtek is iránta. Tudták, s ma is tudják ki a nagybeteg, ha pedig haláleset volt vagy van a faluban, arról harangszó útján mindenki értesült, s értesül ma is. A harangszó még azt is jelzi, hogy férfi vagy nő halt-e meg: női halott esetében a harang kettőt csendít, majd hosszabb harangszó következik, férfi halálakor pedig a három csendítést követi a hosszabb harangszó. A temetés előtti nap estéjén nemcsak a rokonság virrasztja a halottat, hanem mindazok részt vesznek a virrasztáson, majd másnap a temetésen, akik jóemberüknek tartották a halottat, s valamilyen okból kötelességüknek tartották, hogy „végtisztességet" tegyenek. Ma a virrasztás a temetőben lévő ravatalozóban történik. Az épületet a falu lakossága építette az 1970-es évek végén. Korábban a virrasztás és búcsúztatás is a halottas háznál volt. A halottat a tisztaszobában ravatalozták fel, a temetés pedig az udvarról történt. A temetési menet megmaradt abban a rendben, amelyet régen is, ma is követnek. Amikor az udvarról elindultak a temető felé, a református vallásúak temetésén a menet élére a lelkész állt a kántorral. Előttük vitte egy ember a fej fát. A lelkész és a kántor után következtek a házasemberek, majd a koporsó, melyet szomszéd férfiak, jó barátok, rokonok vittek felváltva. A koporsó után következtek a halott hozzátartozói, majd az asszonyok, lányok, gyermekek. A katolikus vallásúak temetésén is ez volt a temetési 1157