A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

NAGY Géza: Adatok Karcsa társadalmának megismeréséhez

menet sorrendje azzal a különbséggel, hogy a fejfavivő után a keresztet vitték középen, majd kétoldalt két gyászlobogót vittek, s csak ezután következett a plébános és a kántor. Az 1960-as években már nem gyalogszerrel vitték ki a temetőre az udvarról a halottat, hanem halottas kocsit csináltatott a Tanács, s a temetések alkalmával a termelőszövetkezet által küldött lófogattal vitték ki a halottat a halottaskocsin. Ha hajadon vagy legény halt meg, a temetési menet a lakodalmi menethez volt hasonló. A lelkész után a fiú vagy a lány szeretője, ha pedig szeretője még nem volt a halottnak, akkor az unokatestvére vitte egy rózsás porcelántányéron a jegyajándékot, majd ezután fiúk, lányok párban, s nem gyász-, hanem ünnepi ruhában. Ezután a menetben a koporsó következett. Ha lány volt a halott, akkor a fiúk, ha pedig fiú, akkor lányok vitték a koporsót. Persze a koporsóvivők mellett ott voltak azok a fiúk, lányok, akik a halottnak barátnői, barátai voltak. A temetés után a temetésen részt vevő férfiak, fiúk összegyűltek a halottas háznál a halotti torra. A halotti toron a halott lelkiüdvéért egy-két pohár bor mellett énekeltek, imádkoztak, beszélgettek, felemlegetve a halott érdemeit. Benne élve a faluban, mindenről tájékozódtak. Tudtak a faluban történt mindenféle eseményről, a gyermekszülésekről, a készülő házasságkötésekről. Ezeknek azonban nem volt olyan jelentősége, mint a halálesetnek. A természeti csapások elhárításában egy emberként segítettek, ha arra a faluban szükség volt. Amikor meghallották a tüzet jelző harangszót, nappal a határ legtávolabbi pontjáról is siettek haza oltani a tüzet, éjjel is vasvillával, vödörrel rohantak a tűz oltására. Ha a falubeliek a falun kívül voltak, testvérként segítettek egymáson. Ha valaki hozzátartozóját látogatta a kórházban, felkereste az ott fekvő falubelit is. Ha idegenben valaki verekedésbe keveredett, gondolkodás nélkül pártját fogták a falubeli verekedőnek. A szabadságra hazakerült katonafiú a karcsai katonacimborájának szívesen vitte hazulról a szülők által küldött csomagot. Mindig büszkék voltak a falujukra, a faluban élő erkölcsre. Szerették a munkát, s munkájuk szerint becsülték az embereket, asszonyokat. Karcsa lakóinak nagy része a reformáció óta református vallású volt. A faluban volt református parókia, s a református egyház filiája volt 1912-ig a pácini református egyház is. A faluban élő kevés számú katolikusság 1920-ig a nagykövesdi római katolikus egyházhoz tartozott. A faluban élő különböző vallásúak között semmiféle vallási ellentét nem volt addig, amíg a katolikusság a nagykövesdi római katolikus egyházközség filiájaként szerepelt. Vegyes házasságok a faluban a reformátusok és a katolikusok között mindig voltak. Természetesnek vették házasságkötéskor, hogy a születendő gyermekek közül a fiú az apa, a lány az anya vallását követi. Csak egészen ritka esetben került arra sor, hogy valamelyik szülő átengedje gyermekét a másik szülő vallására. A trianoni békeszerződés Nagykövesdet Csehszlovákiának ítélte, így a karcsai római katolikusok a pácini katolikusokkal együtt - egyház nélkül maradtak. Ennek következtében Pácinban önálló római katolikus egyház alakult, melynek Karcsa filiája lett. A pácini római katolikus plébános a vegyes házasságban élő asszonyokat, embereket férjük, illetve feleségük által egy nyilatkozat aláírására kényszerítette, melyben kötelezték magukat arra, hogy minden gyermeküket a katolikus hitben nevelik. Ez azután az addig békességben élő családok között óriási békétlenséget eredményezett különösen akkor, amikor a református egyházközség vezetői ellenlépéseket tettek. Erről a református egyház jegyzőkönyvében az alábbiak olvashatók: 1158