A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VIGA Gyula: A tradíció és a változás néhány jellemzője a Bodrogköz népi műveltségében (Karcsa és Pácin példája)

következményei, az életmódban való megjelenései olykor maguk is okai, kiváltói lesznek a további változásoknak. Munkámban nagy szerepet kapnak az adatközlők elmondásai, a két település népének egymásról alkotott értékítéletét azok jelenítik meg leginkább. Remélem, hogy ez nem sodor abba a helyzetbe, hogy ne „pártatlan" megfigyelőjeként és rögzítőjeként tűnjek fel ezen tényeknek és összefüggéseknek valamely település lakói számára! I. 1. TÁJ, GAZDÁLKODÁS Karcsa és Pacin azonosságának és eltérésének egyik alapvető okát a természetiökológiai feltételekben, illetve azok megváltoztatható tényezőinek átalakításában, módosulásában kell keresnünk. Ezek a tényezők, illetve változásuk befolyásolta az életmód, a gazdálkodás jellegét és összetevőit, számos módon összefüggésben természetesen a társadalom mozgásának igen sok részletével.

2 Már itt előre kell vetítenem, hogy a két település közötti eltéréseket magam az említett tényezőkből fakadó, eltérő modernizációs lehetőségekből vezetem le, megjegyezve - amit a Bodrogköz kutatásának eddigi földrajzi, főleg gazdaság- és településföldrajzi irodalma is érzékeltet -, hogy az egészében hátrányos helyzetűnek tartott, sokak által reliktumként kezelt táj egyes településeinek kondíciója, gazdasági lehetősége erősen eltérő volt.

3 Ha vizsgálatom legkorábbi forrását, a Mária Terézia-féle úrbérrendezést előkészítő paraszti bevallásokat, az investigatio adatait nézzük, azokból nem hüvelyezhetők ki sarkalatos különbségek a két település, Karcsa és Pacin helyzetében.

4 Bár vizsgálatunk szempontjából a hangsúly éppen a tájátalakítás folyamatán, a Bodrogköz falvainak számára új helyzetet teremtő vízrendezésen van, a két település adottságának, ebből eredően gazdálkodásának néhány különbözőségére fel kell hívnom a figyelmet, anélkül, hogy azok kontinuitását felvetném az elmúlt évszázad állapotával, jellemzőivel. Hasonlóan a Bodrogköz, illetve Zemplén vármegye középső és felső részének számos településéhez, a 18. században mindkét falu határát 2 nyomásban művelték. Amíg azonban a pácini akár trágyázás nélkül is megtermetté az őszi és tavaszi gabonákat, addig a karcsai határ homokos földje búzát és árpát nem termett, sőt zabból is keveset adott. Igaz, az áradás mindkettőt veszélyezteti, de a pácini földek mégis jobb feltétellel bírtak a cereáliák termesztéséhez. Jobbak voltak a páciniak lehetőségei az állattartásban is: rétjük olykor sarjút is adott, s-a kövesdi szőlőben végzett munka fejében - sertéseiket is makkoltathatták. Előnyösebb feltételt jelent a földesúr-jobbágy viszony is a páciniak számára. Lényegesebb azonban vizsgálatunk szempontjából az, hogy milyen földrajzi-ökológiai feltételeket teremt falvaink számára a Bodrogköz vízrendezése, anélkül, hogy a gazdálkodás változásának egészét, fő jellemzőit érintenénk.

5 Frisnyák Sándor kutatásai révén ismerjük a Bodrogköz falvainak 19. század közepi és végi földhasznosítási mutatóit, amelyek igen sokat elárulnak Karcsa és Pacin vízrendezés utáni paraszti gazdálkodásának feltételeiről is.

6 2 Vö. Kosa László 1991. 65-79. 3 A részletek említése nélkül: Ébner (Gönyey) Sándor 1925. 65-102.; Frisnyák Sándor 1990. 227246.; Borsos Balázs 1994. 307-344.; Boros László 1997. 4 Takács Péternek és Udvari Istvánnak tartozom köszönettel, hogy - mint számos más esetben is - a bevallások anyagát rendelkezésemre bocsátották. 5 A Bodrogköz vízszabályozásának történetéhez összegzőén: Majláth József 1896. 6 Frisnyák Sándor 1990. 230., 233.; Vö. még: Boros László 1997. 225., 228. 1128