A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)
VIGA Gyula: A tradíció és a változás néhány jellemzője a Bodrogköz népi műveltségében (Karcsa és Pácin példája)
Karcsa és Pacin földhasznosítása a 19. század közepén és végén birtokosok száma terület földterület megoszlása (%) nagy kis (ha) szántó rét, erdő nádas haszonlegelő vehetetlen Karcsa 1. 1 2. Pacin 1. 3 2. 114 225 4255 12,1 18,6 2,6 4275 33,6 55,6 2,7 3067 14,3 32,0 4,4 3395 41,7 46,9 3,5 2,8 3,8 63,9 8,1 42,5 7,9 Anélkül, hogy a sokat mondó számokat részletesen elemeznénk, utalni kell arra, hogy a vízrendezés mindkét település gazdálkodásában alapvető változásokat eredményezett. Korábban rendkívül nagy volt az eltérés a két falu határának hasznonvehetetlen területei között, s a művelt földterület minőségét is jelzi, de a gazdálkodás minőségére is utal, hogy az 1/4-del kisebb határral rendelkező Pácinban 1865-ben 5178 forint volt a tiszta jövedelem, szemben Karcsa 4749 forintjával. 7 Mindkét határban kiterjedt a szántó a vízrendezés révén, Karcsán pedig rendkívül nagy mértékben a rét és legelő területe, ami javította az állattartás kondícióját, feltételezve a korábbi technika részletes átalakítását. Lényegesen többet árulnak el a fenti számok, ha melléjük tesszük a népesség változásának mutatóit is. 8 Terület 1784/87 (ha) népes- népsűség rűség fő/km 2 népesség 1869 népsűrűség fő/km 2 1890 népesség népsűrűség fő/km 2 Népességnövekedés (1784-1890) szám % Karcsa 4275 188 4,4 855 20 1313 30,7 1125 598,4 Pacin 3395 286 8,4 1271 37,4 1229 36,2 943 329,7 A fenti két táblázat összevetése jelzi, hogy Karcsán erőteljes népességnövekedést indukált a vízrendezés, Pácinban viszont csökkent a lélekszám a 19. század második felében. A századfordulóra azonban Pacin lélekszáma is újból gyarapodásnak indul, amíg azonban Karcsa gyarapodása az 1960-as évekig töretlen, addig Pacin ez irányú fejlődése már az 1950-es években megtorpant. Az elmúlt két évtizedben fogy mindkét község lélekszáma (lásd táblázat). 9 Boros László 1997. 225. Frisnyák Sándor 1990. 230.; Boros László 214-215. Boros László 1997.214. 1129