A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

VIGA Gyula: A tradíció és a változás néhány jellemzője a Bodrogköz népi műveltségében (Karcsa és Pácin példája)

A TRADÍCIÓ ÉS A VÁLTOZÁS NÉHÁNY JELLEMZŐJE A BODROGKÖZ NÉPI MŰVELTSÉGÉBEN (Karcsa és Pacin példája) VIGA GYULA A Bodrogköz kutatója, ha egyre mélyebbre halad a karakteres táj hagyományos műveltségének megismerésében, fokozatosan ismeri fel azokat az eltérő jegyeket, amelyek e - sokáig homogénnek vélt - életmódot és kultúrát árnyalták.* Ennek földrajzi jegyeit, a települések eltérő táji feltételrendszerét, illetve azok településtörténeti vonatkozásait már számosan vizsgálták,

1 sokkal inkább adós viszont még a néprajz annak felderítésével, hogy az alkalmazkodásnak milyen formái, a gazdálkodás, az életmód, egészében a tradicionális műveltség milyen szegmentumai révén alakultak ki összetartozó, illetve egymástól jelentősen különböző falvak és falucsoportok, s hogy ennek a táji koherenciának a struktúrája miért és miként változott meg az elmúlt évszázadok során. Más ragadható meg a változásokból a történeti források révén, s más a néprajz hagyományos eszközeivel, a verbális adatok összegyűjtésével. Ez utóbbi révén maguk a közösségek, illetve reprezentáns tagjaik fogalmazzák meg azonosságukat és másságukat, közösnek és eltérőnek vélt jegyeiket a környező települések népével, s maguk próbálnak olykor választ keresni ezen összefüggések nyitott kérdéseire is. 1986-ban kezdtem el azt a terepmunkát, aminek során először figyeltem fel a két szomszédos település, Karcsa és Pacin viszonyára, az akkor közös tanácsú és közös termelőszövetkezetben gazdálkodó falvak sajátos, ambivalens kapcsolatrendszerére. Azóta vissza-visszatértem mindkét faluba, s az évek során egyre inkább azt a tapasztalatot szereztem, hogy a két település népének hagyományos, ám egyre inkább oldódó szembenállása, egymásról alkotott értékítélete valójában a tradíció és a modernizáció két, eltérő típusú viszonyából, a változás eltérő tempójából magyarázható. Jelen dolgozat ennek az összefüggésrendszernek néhány főbb jegyét igyekszik feltárni. Mivel Karcsa és Pacin kutatása része egy nagyobb, a Bodrogköz egész területét érintő, hasonló szempontú vizsgálatnak, nem törekedtem részletekbe menő mikrovizsgálatra, hanem elsősorban azokat az elemeket emeltem ki, amelyek más települések kontextusában is szerepet játszhattak. Elképzeléseim szerint a két falu vizsgálata is tovább folytatható, s a hagyomány és a változás számos további eleme vonható be a vizsgálatba, velük a későbbiekben árnyaltabb kép rajzolható. Jelen tanulmány két irányban halad: részben azokat az okokat és összefüggéseket veszi számba, amelyek differenciálták a két település népének életmódját, más irányt szabtak működésének, másrészt azokat a jelenségeit, elemeit vizsgálja a műveltségnek, amelyekben kifejeződnek, megjelen- nek ezek az eltérő vonások. A kettő nem válik el feltétlenül markánsan: az eltérő okok kö* A tanulmány az OTKA 22885. számú kutatási támogatás keretében valósult meg. 1 Pl. Ébner (Gönyey) Sándor 1925. 65-102.; Dankó Imre 1964. 143-163.; Borsos Balázs 1994. 307344.; Korai szakaszához: Valter Ilona 1974. 1-55. 1127