A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

SZABADFALVI József: Sétabotok Északkelet-Magyarországon

(77.35.35). A már törött bot (hossza 61 cm) természetes gömbje a felső részén valószínűleg a fa vagy bokor gyökérrészéből készülhetett, szárát pedig természetes göcsörtök díszítik. Az egykori bírói bot fekete lakkfestékkel van befestve (22. kép), a fekete fényes felülettel az eszköz és funkciója ünnepélyességét kívánták emelni. Agancsfejű botok Az agancsfejű botok valószínűleg nem tartozhattak a hagyományos sétabotok közé. Feltehetőleg felsőbb társadalmi osztályok, vagy a vadászok, esetleg erdőt járók kezéből juthatott nem nagy számban paraszti használatba. Ez a hatás - úgy tűnik - területileg is behatárolható. Északkelet-Magyarországról csupán zártabb hegyvidéki területekről kerültek a gyűjteményekbe. A miskolci Herman Ottó Múzeum egyetlen agancsfejű botja (a leltár szerint pásztorbotja.) a Borsod megyei Bánhorvátiból került a gyűjteménybe (72.15.5. - 97 cm). Szárát bevagdalással tették göcsörtössé. Az egri múzeum egyik agancsfejű pásztor1117