A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

SZABADFALVI József: Sétabotok Északkelet-Magyarországon

botkészítőtől, Lengyel Jánostól vásárolta Bodgál Ferenc. A 88 cm-es darab (64.4.62) somfából készült, szára görcsökkel díszített, amelyet még élőben metszették be, illetve forrott ki. Az elnevezése szerinti görbebot szára és fogója gondosan készített. Hasonlóan gondosan kivitelezett a másik görbebot (64.4.61. - 13 d) kép) is. Ugyancsak a 13. képen láthatjuk a következő botokat: A Mályinkáról 1957-ben behozott galagonya jároubot hossza 89,4 cm (57.3.1.), „idősebb emberek járásának megkönnyítését szolgálta (13 e. kép). Az ugyancsak természetes ágból, kézhez alakított fogóval készült bot (62.4.4.) hossza 78 cm. 1950 táján, somfa természetes ágából készítette id. Csáki Antal, a Zemplén megyei Tiszalúcon, a tenyérnek kialakított fogóval ellátott, 82 cm hosszú görbebotot, amely kivitelezésével és főképpen a fejével már a díszesebb fogójú botokat idézi (13 kép). Ugyancsak természetes ágból készült, 1962-ben Szendrőről származó (h: 78, fej 10, átm: 2 cm) bot is. Ugyancsak természetes ágból készülhetett, a nyilvántartás szerint a Palócföldön, a debreceni Déri Múzeum Déri György gyűjteményében lévő, igen figyelemre méltó sétabot, amelyet Liikő Gábor is közölt. A 95,8 cm hosszú, domború faragású bot felső része, tehát a fogantyúja felfelé álló lábfejben végződik.

24 A szárán pedig az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 13 hőse és mártírjának portréja van befaragva: Kossuth Lajos, Batthyány Lajos, Leiningen Károly, Perényi Zsigmond, Dessewffy Arisztid, Bem József, Damjanich János, Nagy Sándor, Pöltenberg Ernő, Lenkey János, Perczel Mór, Asbóth Lajos és Klapka György. A fejek mint virágok nőnek ki egy gazdagon faragott növényi ornamentikából. Neveik mellettük egy-egy falevélre vannak felírva. A bot szárának szabadon maradt részeit pedig árral pontozták be. Felvetődik a gondolat, hogy ez a bot nem a korábban már exponált Nagy Pál Miklós keze munkáját dicséri-e. Faragótechnikája ugyan némi különbséget mutat, de a tematika erősen emlékeztet az általa készített botokra. 13. kép. Görbebotok természetes ágakból. Herman Ottó Múzeumból Allatfejes botok Ezek ugyancsak természetes „kettős" ágakból készültek, mint az előzőek, csupán a fogójukat állatfejet ábrázolóra és az általánosnál gondosabban alakították ki. A palócföldi Mikófalváról említ adatot pasztorkodási monográfiájában Paládi-Kovács Attila: „Meg kell említenünk eszközeik között a sétabotot. Ezt vadszilva gyökeréből készítették, s fejét művésziesen kifaragták." Megemlítette még, hogy a parasztjuhászoknak nem volt 24 LükőG., 1942.222. 1112