A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

SZABADFALVI József: Sétabotok Északkelet-Magyarországon

14. kép. Allatfejes görbebotok: a) disznó testű, 15. kép. Farkasfejű sétabot. Egercsehi, Heves m. Sajószentpéter, b) kutya alakú, Gömörszőlős Dobó István Vármúzeum rézkampójuk, csak egyszerű, díszítés nélküli fagamót használtak.

25 1957-ben Sajószentpéteren (Borsod m.) vásárolták a rendkívüli anyagú, puhafából készített görbebotot (57.100.1. - hossza 120 cm), amelynek a szára és a feje két külön fából készült, s fejének a végén viszonylag kicsi disznófejben végződik (14. kép). A leíró kartonra a gyűjtő, Bodgál Ferenc a következőket jegyezte fel: „Sétabotként díszül használták." Bántapolcsányból, pontosabban a Szentlélek hegyről 1957-ben Lajos Árpád hozott a múzeumba egy meglehetősen hosszú (107 cm) gyökérbotot, amelynek a gyökérrészből kialakított fejét stilizált szarvasfejjé képezték ki (57.41.1. - 18 a) kép). Gömörszőlősről került a múzeumba egy kutyafejes bot (83.7.1. - hossza 92 cm). A keményfa bot teljes fogója (22 cm) egy futó kutya testéből áll, míves, plasztikus kivitelezéssel. A fej alatt, a bot szárán domborműves faragással egy nyúl alakja látható. A kutyafej es botot az eladó Tisza János nagyapja, Lengyel József cipész faragta (14 kép). Ez a sétabot valószínűleg nem paraszti használatú lehetett. Budapesten, a Magyar Néprajzi Múzeum őriznek egy 91 cm hosszú, „séta és gyaloglás közben használt" kosfejes görbebotot, amelyet 1968-ban, Sajókazán, Molnár Balázs gyűjtött (68.198.77.). A bot szárának különlegessége az, hogy rendkívüli módon, esztergályozással készült, hasonlóképpen mint a díszes guzsalyok szára. A külön darabból készített, ívesen kialakított fej végén faragott kosfej van füllel, beütött szeg szemmel, naturálisan kialakított pofával, orral és szájjal. Az egri Dobó István Vármúzeumban is található két állatfejes fogójú bot (15-16. kép): a vadszilva gyökeréből készült bot 85 cm 25 Paládi-Kovács A., 1965. 102. Vö. még Paládi-Kovács A., 1988. 132-134. 1113