A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BALASSA Iván: A gabona kézi vetése Magyarországon

Nagy János 1940. 173, 177; Némethy Endre 1938. 62 stb.). Máshol az étkezést is tiltották a saját földön, hanem átmentek a szomszédéra vagy éppen a dülőútra. A szótlanság - állapítja meg Szendrey Zsigmond - (1938. 38) „általános követelmény...(ha) hozzávesszük a szem behunyását, lesütését vagy legalábbis a fej lehajlását, hogy a gonosznak éppen úgy legyen csukva a szeme, ne lássa és meg ne ronthassa a cselekvést, a szótlanságnak is analogikus kívánság, a gonosz szájának bekötése a célja, hogy sem szavával, sem szájával ne ártson". A vetés bevégzésekor a föld sarkában megálltak, levették kalapjukat és elmondtak egy Miatyánkot vagy csak ennyit sóhajtottak: „Istenem, jó Atyám áldd meg\" (Sárrétudvari, Bihar m. P. Madár Ilona 1993. 94). A Palócföldön sok helyen egy marék búzát a magasba dobtak és így kiáltottak: „Ilyen búzát adjál Isteni (Balassa Iván 1989. 29). Sok helyen a vetőzsákot dobták magasra, azt kívánván, hogy olyan magasra nőjön a gabona (Zagyvarékas, Szolnok m. Pócs Éva 1964. 144; Deszk Bálint Sándor 1976. 2. 292). A háztetőre feldobott vetőabrosz arra utalt, hogy a gabonaasztagok olyan magasak legyenek, mint a háztető. Mások a felülről jövő áldást kívánták ezzel a cselekedettel megszerezni (Berze Nagy János 1940. 173-176; Bálint Sándor 1976. 2. 292; Andrásfalvy Bertalan 1982. 531. stb.). Találunk azzal kapcsolatban is feljegyzéseket, hogy a vetés befejezése után a föld végét kenderpozdorjával szórták be, ezzel egyrészt az üszögtől akarták megvédeni, de egyben azt is jelezték, hogy a terület már be van vetve. Kusalyban (Szilágy m. Csiszár Mária 1978. 78) éppen úgy szokásban volt, mint a Szamosháton (SzamSz 1. 117, 2. 248). Érdekes, hogy Baranyában látszik nagyon elterjedtnek. Bodán (Baranya m.) már az első napi vetéskor visznek ki pozdorját és azt terítik el, hogy „ojjan erős lögyön a búza szára, mint a kendörnek" (Berze Nagy János 1940. 174). Sásdon (Baranya m.) az első vetés után keresztet vetettek a kenderpozdorjára, majd feldobták a levegőbe, hogy a búzának is olyan erős szára legyen, mint a kendernek (Andrásfalvy Bertalan 1982. 531). A már befejezett vetés további megvédésére szolgál a föld meztelenül történő megkerülése. Háromszéken ezt elsősorban a madár ellen tették (Balázs Márton 1942. 120), Szilágyban, Szolnok-Dobokában nemcsak a madarak távoltartására, hanem a jégeső elűzése érdekében háromszor vagy kilencszer kerülték meg az asszonyok (Szendrey Zsigmond-Szendrey Ákos 1943. 227). Solymossy Sándor Szatmárból, Borsodból, Göcsejből sorakoztat fel ide vonatkozó adatokat, amikor ezzel a rossz időt kívánták távol tartani (1943. 324-325). Muraszemenyén (Vas m.) új vasárnap (újholdra eső vasárnap) anyaszült meztelenül járták körbe a vetést. Nem volt szabad visszanézni; az egyik oldalra nem mentek, hogy a madarak a szomszéd földjét dézsmálják meg (Némethy Endre 1939. 62). Ez a nagy múltú és az antik kortól kimutatható eljárás Európában sokfelé megtalálható és nemcsak a gonoszt kívánta távol tartani, hanem a termékenységre is akart hatni. Idő múlásával a teljes meztelenséget az ingben történő vetéssel és a lábbeli lehúzásával helyettesítették (Szendrey Zsigmond 1928. 38; Balassa Iván 1989. 28). Még további óvintézkedéseket ismerünk a vetés befejezése után is. Kalotaszegen a megmaradt vetőmagot nem szabad volt a házba bevinni, hanem a tornác egyik oszlopára akasztották fel (Kós Károly 1941-44. 72). „Búzavetéskor egy marokra valót a zsák sarkába kell hagyni a vetőmagból. Csak akkor szabad kikötni, ha kel a búza" (Bátya, Bács m. Fehér Zoltán 1975. 107.). 1050