A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BALASSA Iván: A gabona kézi vetése Magyarországon

laki egyedül vet, éppen úgy sok időt, erőt veszít, mintha a szemhordó (Várong, Tolna m.) végzi el ezt a munkát. A vetőember egyszerre egy kb. 2-6 m széles sávot fog fel, legtöbbször a föld keskenyebb oldalának jobb sarkában, mert így jól tud igazodni a szántóföld szélén húzódó barázdához. Érdemes ennek elnevezéseit is megvizsgálni, annál is inkább, mert sokszor szolgált pontosan meg nem határozott vetési, szántóföldi mérőegységként is. Elő „a szántóföldnek olyan szélességű szalagja, amelyet a vető egyszeri végigmenetellel bevet". 1840: „Három élőbe is elég lesz fogni ezt a keskeny földet" (Heves m. Névtelen. MTsz).; 1846: „...az elő a gabonanemüek alá háromölnyi széles..." (MG 1. 286). Az elő nemcsak a vetéskor egyszerre felfogott földsávot jelenti, hanem az egyszerre kaszával levágott gabonát, füvet vagy éppen az egyvégtében megművelt, kapált kukoricát. Természetesen ezek szélessége más és más (ezt a feljegyzők nem mindig örökítik meg pontosan). Az elő, mint a gabonavetés műszava Kolozsvártól, Kalotaszegen át az egész Tiszántúl, sőt a Palócföldön ismert, helyenként Dunántúlra is átcsap; főleg annak keleti felében található meg (MTSz; ÚMTsz; OrmSz stb.). Egy-egy adat nyugaton is feltűnik (Nárai, Vas m. Gutmann Miklós 1991. 27). Az ugor korból származik az alapja, ennek ellenére a szó fenti jelentését az etimológiai szótárak nem vetik fel (SzófSz; TESz; EWUng; MszFgrE), pedig ez a magyar nyelvterületen legszélesebb körben elterjedt elnevezés. Fogás „az a földterület, melyet egyszerre munkába vesznek". Akárcsak az elő többféle munkára, így a vetésre egyszerre felfogott keskeny, hosszú földszalag. Szórványosan, de inkább a Tiszántúlon fordul elő (ÚMTsz). Köz „ua". Tulajdonképpen a szántás műszava, amikor bakhátra művelik a földet (1. részletesebben Balassa Iván 1973. 504-507). A vetésnél is használják, mert azt össze kell egyeztetni a bakhát szélességével. A közszántás terjedelme 2-4 m között váltakozik, míg a kézi vetés ennek kétszerese is lehet. Vető „ua". 1840: „Szólások: Hány vetőre vannak a földek ebben a határban? - átlag milyen nagyságúra vannak feldarabolva" (Palócság, Heves m. Divényi Gyula MTsz). Bár az értelmezés nem teljesen egyértelmű, de feltehetően az egyszerre bevethető föld szélességére vonatkozik. A fentieken kívül helyenként a kézi vetés szélességére alkalmanként más elnevezéseket (pl. pászma) is használnak, melyek „az ekével, kapával, kaszával vagy más szerszámmal egy alkalommal felfogott hosszú, de keskeny terület", de ezek esetlegesebbek a sokkal általánosabban ismert elő mellett. A kézi vetés sokszor nem egyenletes, amit pl. a szél is okozhat, esetleg a szembesütő nap zavarhatja meg a nem gyakorlott vetőt. Ilyenkor üres folt: ablak keletkezik a vetésben, mely különösen a széleken jelentkezik. Ezeket gondosan körülszórják (Békés, Márton László 1983. 382). Szegeden, Röszkén a vetést beszegték, vagyis „magot szórva körüljárt a barázda mentén" {Bálint Sándor 1976. 532). A Vásárhelyi-pusztán, mely ma Orosházához tartozik (Kardoskút): „A fogás kezdő szélét és a középbarázda mindkét partyát - míg rá nem megy a fogas - egyesek be szokták pörgetni. Ilyenkor kevesebb szemet markolnak. Rendes, bátor léptekkel haladva a karjukat hátulról előre lendítik. A jó vető felső karja meg sem mozdul. Csupán az alsó karja jár ütemesen előre-hátra. Az alsó kar előrelendítésekor a mutatóujjal engedi, pergeti ki a markából a szemet. A középbarázdánál először az egyik partját, s visszafelé a másikat pergetik be. Sohasem a barázda fenekére, hanem az oldalára szórják a szemet, így is a barázda fenekére pereg, s a fogas is odahúzza. A pergetést jobb szél alá végezni, de széllel szemben is lehet" (Nagy Gyula 1963. 24). 1035