A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BALASSA Iván: A gabona kézi vetése Magyarországon

5. kép. Vetés abroszból. Sárospatak, Balassa Iván felv. Rákóczi Múzeum F.186I. rakják le egy csomóba, hanem végig a barázdában egyenletes távolságra. így nem kell sokat járkálni a kiürült zsák feltöltéséért" (Balogh László 1986. 9-10). Ezek után lássunk egy olyan vetést, melyet a ma Orosházához (Békés m.), de korábban Hódmezővásárhelyhez (Csongrád m.) tartozó Vásárhelyi pusztán írt le Nagy Gyula (1963. 23-24): „A vető... rendes léptekkel elindul. Bal lábával lép ki, s ugyanakkor jobb kezével az egyik oldalon terít. Amíg a jobb lábával előrelép, addig kimarkolja a vetőmagot. Mikor ismét ballal lép, a magot a másik oldalra teríti. Ezt folyamatosan végzi. A vető belemarkol a zsákban lévő gabonába. Kiveszi s kinyújtott karral vet. A karját előrenyújtja s úgy teríti egyik oldalra a szemet. A kinyújtott karját gyors, erős lendítéssel befele lendíti és ekkor terít. Úgy kell teríteni, hogy az már a levegőben félkör alakot vegyen fel. A vető kieresztett, kinyújtott ujjai terítik szét a szemet. A terítésnél a vető tenyerét lefele fordítja, ezáltal a tenyeréből kiengedett mag a levegőben legyezőszerüen szétterül... Van olyan vető, aki ahol megy, ott sűrűbbre vagy ritkábbra terít. Ennek az az oka, hogy vagy nagyon egymásra terít (ekkor sűrű), vagy nem teríti kellő mértékben össze (ekkor ritka). Ugyanis, mikor az élőket egymás mellé vetik, akkor az élők széleit egymásra kell teríteni. A vetés sűrűségét szabályozni is lehet. Ha a vető nagyobb markot markol, vagy kisebb élőt vet, akkor sűrűbb lesz". Általában a nappal szembe történő vetés nagyon megnehezíti a munkát, éppen úgy, mintha a szél nem a vetés irányába fúj. A múlt század közepéről egy alapos leírással rendelkezünk Vükéről (Nógrád m. MG 1846. 1. 286): „A vetésben való lépést és markolást különféleképp teszik, egyik mindenkor csak egyik lábra, a másik mind a kettőre vet. Ez utóbbi módhoz szokni jobb, mivel így jobban lehet a szórást mérsékelni s a mag egyformán terül el. Ha a vető ritkán akar vetni, minden lépésre egy marokkal vessen, mikor jobbra lép balra, ha balra lép jobbra szórja a magot, ilyenkor minden lépés félöles (kb. 95 cm), az elő a gabonaneműek alá háromölnyi széles, más mag alá, hol szélesebb, hol keskenyebb, amint a magvak nagysága különböznek. Ha pedig rendes sűrűséggel akar vetni valaki, akkor az 6. kép. Vetés abroszból. Bánhorvát, Borsod m. Lajos Árpád felv. Herman Ottó Múzeum F.4490. 1032