A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)
BALASSA Iván: A gabona kézi vetése Magyarországon
:&fr : :: : ::/:^' lv: :y : : elő harmadfél öles, a lépés rendes legyen, úgyhogy a kettő öttalpas (1 láb 31,6 cm) ... lassan sétálva menjen, egyformán mozogjon, ne biczegjen idestova a vető vagy ha igen göröngyös szántáson egyet tántorodnék, addig ne vessen tovább, míg előbbi állásra vissza nem lép... Mikor a lábát leteszi a vető markoljon, mikor lép szórja a magot. A magot felmarkolván a kivételnél kevéssé tágítani kell, kivált a búzát, mivel sima, mert ha szorítja sok mag hull el mellette. Mikor a magot elteríti egy C formát kell kerekítenie előre s ha a szél nem fúj huzamosan, fölfelé, ha pedig a szél fúj, lefelé. Ha igen göröngyös, hibás, vagy sovány földön vet, a lépést rövidíteni kell, s ha a föld igen rossz a markot nagyobbítani kell... Sok helyütt csak zsákokból vetnek, az értelmesebbek vetőruhából vetik a magot". Szánkon és Móricgáton (Bács m.) homokos talajon a vetés különösen nehéz volt (Janó Ákos 1982. 82-83). „A kézi vetést nem mindenki értette. Gyerekre nem lehetett bízni, de asszonyok se vetettek, ez mindig férfi munka volt. A gabona és köles vetésének eszköze a vetőabrosz és a vetőzsák. Előbbi rendszerint lepedő, amit sarkainál megkötve vállra akasztva használtak. Zsákból való vetés esetén a zsák száját madzaggal egyik csücskéhez kötötték, s 2025 kg gabonával a bal vállra vették. Ez a vetőmag egy vékányi volt, ami egy vékás földbe, 400 négyszögölbe volt elég. A vető bal kézzel a zsák száját fogta, jobb kézzel szórta belőle a magot. Minden lépésen vettek és szórtak. A magot mintegy 3 m szélességben terítették, lépésenként felváltva jobbra és balra. Minden lépésnél fél marék magot vettek ki a zsákból és szórtak el. Jobb lábbal lépve balra, bal lábbal lépve jobbra szórtak. Amikor végig értek a földön, megfordultak, és visszafele haladva vetettek. Ha azt akarták, hogy a vetés sürü legyen, nagyobb markokat vettek, kisebbeket léptek. Ha ritkábban akartak vetni, akkor csak jobb lábra szórtak jobb, illetve bal felé. Mivel egyik embernek kisebb volt a marka, mint a másiknak, kevesebbet tudott egyszerre szórni, ezért kisebbeket lépett. A vető az ujjai között eresztette szét a magot, aminek úgy kellett terülni, mint locsoló kannából a víznek. A magot a vető ujjaival osztotta meg. Ha nagy szél volt kisebb sávban tudtak vetni. A vetés irányát a szél nem befolyásolta. Gyakran gyereket is vittek a vetéshez, aki a szórás sávjának szélén a vetővel haladt és nyoma mutatta, hogy meddig szóródott a szem. A vetés sávjának szélére kevesebb mag hullott, mint beljebb, ezért a következő soron a vető egy kicsit beljebb haladt, így a szórás szélét kétszer vetette... Egy ember egy nap be tudott vetni 3 hold földet". Ezek után nézzük meg a kézi vetés módját Tolna megye északnyugati részében Várongon (Takács Lajos 1976. 105-106). „A vetés sora volt az elő, azaz 'az a rész, mit a vető maga elé fogott'. 'Ezt a földet elvetem három élőben' - mondták például egy 7. kép. A vetőzsák nyakba erősítése. Felsőtárkány, Heves m. Bakó Ferenc felv. Dobó István Vármúzeum F. 16301. 1033
