A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BALASSA Iván: A gabona kézi vetése Magyarországon

könnyen el lehessen érni. Ebbe a fentieknél kevesebb magot tesznek. A vetés központi alakja a vetőember, aki mindig csak férfi. Az egész munkát végzi, irányítja, az ütemet megszabja. A másik lehet gyerek, aszszony, de mindig csak segítő (maghordó), aki csak mellékmunkát végez (pl. a mag újratöltése, az irány tartása stb.). A kézi vetés látszólag rendkívül egyszerű munkafolyamat, de mégis rendkívül nagy gyakorlatot: a föld, a mag, az időjárás alapos ismeretét követeli meg. Nem lehet az egész magyar nyelvterületre valami egységes módszert megállapítani, ezért néhány alapos leírást választottam ki a magyar nyelvterület különböző részeiről és azt változatlanul vagy kisebb elhagyással, kiegészítéssel közlöm. Kalotaszegen „a búzát, kétszerest, zabot a föld hosszában haladva kétlábra, azaz minden lépésnél, tehát sűrűn vetik: mikor jobbal lép, egy marékkal jobb felé szór maga elé féllegyező (kb. 1/6, 1/8 kör) alakban, ez egy fél-elő, majd ballal lépve ki egy marékkal, kaszás mozdulattal, bal felé szór maga elé egy másikkal féllegyező alakban. A két félelő együtt tesz ki egy teljes élőt. Fontos volt, hogy az élők egyenletesen kövessék egymást, hogy egyenletes legyen a vetés. Ezt szolgálta az is, hogy a földön az első élővel végigmenve a visszaforduló vető ember számára a pár bevetett pászma magszélét egy elöl járó gyermek mutatta, a kétszeres rávetést vagy a kihagyást elkerülendő" (Kós Károly 1941-44.74). Szamosszegen (Szatmár m.): „A vetést végző személy a magyarzsák egyik csúcsába tyúktojásnyi nagyságú krumplit kötött, és ezt a sarkát összekötötte a zsák szájának azzal a szélével, amelyikhez a zsákmadzag volt varrva. Az így karikába kötött zsákba aztán egy véka búzát öntött, a zsákot nyakába akasztotta úgy, hogy az a jobb vállon és a bal hóna alatt volt, szájával jobb kéz felől. A búza így a mellén feküdt a vető embernek. Jobb kézzel félmarik búzát kivett a zsákból és jobbról balra irányba minden lépésnél kétszer szórt. Balról jobbra sohasem végzett szórást. A jobb markában lévő búza a kinyújtott mutató- és középsőujjon csúszva hagyja el a vető ember kezét, úgy, hogy e két ujj fölött a hüvelykujj is nyújtva van. Ilyen kéztartással érik el, hogy a mag egyenletes szélességben terül el a földön. A szórási sáv szélessége annyi, mint aratáskor a levágott rend szélessége. Megjegyzendő még, hogy a lépésenkénti kétszeri szórásnak sajátossága, hogy előbb távolabbra, azután közelebbre szór a vető ember. Ha több személy végzi a vetést, akkor annyi sávban indulnak csatárláncszerűen a vetéssel, ahány a vető személy. Segítségre itt is szükség van, mert a kiürült zsákot fel kell tölteni újra. Ennek könnyítését szolgálja az, hogy a zsákokban lévő vetőmagot nem a föld végén 4. kép. A vetőabrosz felerősítése (Palást, Palást'ovce) Ikvai Nándor 1977. 145. 1031