A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

HOFFMANN Tamás: Cserépedények (Néhány példa Európából)

idők emlékeként a tűzhely fölé lógatott bográcsot és a tűzikutyákat kiselejtezték. A konyhafelszerelések leltáraiból eltűntek ezek a monstrumok. Ott, ahol még használták őket (a Német Síkságon nádat és fát égető tanyasiak) - méreteik miatt - a házak tartozékainak tekintették őket. Alsó-Szászországban például a 16. század után készített tanyasi gazdaságok vagyonleltáraiban épületelemekként említik őket. Nem a bürokrácia újított, mindössze követte a reálfolyamatokat. A vagyonleltárakban úgy csoportosítják a felszereléseket, hogy az összeírásokból ki lehet következtetni, elkezdődött a főzés, az evés és az alvás színtereinek differenciálódása. Az edények között nemsokára feltűnnek olyan darabok is, amelyekben senki sem akar főzni, azért veszik meg őket, hogy a lakásban gyönyörködjenek bennük. Ilyen - aránylag olcsó - lakásdekoráció a mázas, mintákkal díszített cserépholmi. A fazekasok tehát az európai kultúra évezredek óta bőven buzgó déli forrásaitól távoli északon is rájöttek arra, hogy vásárlóik kívánságainak engedelmeskedve előállíthatnak igényesebb kivitelű, drágább kerámiákat is. Többségük ugyan nem volt főzőedény, jóllehet a produkció zöme továbbra is a tűzhelynek készült, a javarészt még mindig mázatlan cserepek használata alig változott. A kőedény, a keménycserép divatja ekkor következett be. Csakhogy úgyszólván nem is fordult elő, hogy keménycserépben ételt főztek volna. Ez a portéka majdnem mindig ivóedényként gyarapította a háztartás felszerelését. Még később is, a 17-18. században, amikor már hagyatéki perekben leltárakat készítettek a hatósági emberek, a keménycserép mutatós, drága holminak számított. Amikor az ipari forradalom előtt élt néhány nemzedék életében divatossá váltak a kőedények, zömmel asztalterítéknek valókat készítettek, de nemsokára, mikor már az ipari forradalom megindult, előállítottak ebből az árucikkből nagy számban főzőedényeket is. Végül is mindkét kemény falú készítmény a középkor kemenceépítőinek csúcsteljesítményeire figyelmeztet. A városi műhelyekben és a majorokban létesített ipartelepeken 1200 °C hőmérsékleten tudtak égetni. Másrészt arra kell gondolnunk, hogy a keménycserép, majd a 17-18. században divatossá vált kőedény (kivált a kezdetekben) drága volt, a fémhez képest azonban törékeny holmi. A főzőedényekről tehát eleink racionálisan gondolkodtak, mikor úgy vélekedtek, ha jelentős összeget áldoznak, inkább fémből készítettel gyarapítják a konyhai felszerelést. Az ipari forradalom hatására az urbanizált Északnyugat-Európa módos parasztoktól lakott házaiban a 17-19. század óta (mert módjukban állt) többnyire fémből készített edényekben főzték meg az ételt, sőt egyidejűleg a reprezentáció edényei (tálak, tányérok, ivóalkalmatosságok stb.) szintén fémből készült áruk voltak. Vagyonokat jelentő drága portékák! Erre a nagy költekezésre azonban mégsem vállalkozhattak minden egyes háztartásban. Anyagi meggondolások motiválták tehát a parasztházak eszközellátását. A szegényebb vásárlók - miközben beszereztek pár darab fémedényt - a vasfazekak, serpenyők használatával egy időben továbbra is kitartottak az olcsóbb, ám törékeny cserepek mellett. Ez a szokás tovább élt Délkelet-Európában. Sőt ott, ahol a piac beszűkült, mert résztvevői a 17. században előbb pénzszűkében voltak, majd szegényebbek is lettek, már csak cserépedényeket akartak vásárolni. A vásáron többnyire nem is adtak értük pénzt, élelmiszerekkel cseréltek iparcikkeket. A periférián és a félperiférián még a 19-20. században is új stíluskorszakot teremtettek az agyag mesterei, bár vásárlóik elsősorban a lakásdíszként használható portékáikra tartottak igényt. Észak- és Kelet-Európa fenyőövezetében a sok faedény társaságában fémedényeket használtak, a cserépnek szinte nyoma sincs a kontinens közel felén terpeszkedő paraszti világban. A parasztok ebben a zónában még új jövevények voltak, az északi oroszok, a finnek, a svédek zöme a középkor után szállta meg az erdei tisztásokat. Jórészt faedényekkel szerelkeztek fel, de ekkor már a vasáru sem volt elér732