A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BALASSA Iván: A gabona kézi vetése Magyarországon

Ennek az utóbbi évszázad adatai ellentmondanak. Siklódon (Udvarhely m.) se szántáshoz, se vetéshez nem kezdtek ezen a napon (Ethn. 48. 47), éppen úgy mint Kocsordon (Szatmár m. Szendrey Zsigmond 1928. 30) Nagyvisnyón, Bánhorváton vagy Bánfalván (Borsod m. Ethn. 22. 298). Zagyvarékason sem fogtak a vetéshez ezen a napon (Pócs Éva 1964. 25, 26) és ez volt a helyzet Makádon is (Pest m. Ethn. 56.61). Baranyában általában tiltották a pénteki vetést (pl. Baranyahidvég), de az is előfordul, egy esetben, hogy ezt ajánlották (Boda, Berze Nagy János 1940. 170). Doroszlón (Bács-Bodrog m.): „Pénteki napon nem kezdtek vetni az e naphoz fűződő előítéletek miatt" (Kovács Endre 1993. 25). Anélkül, hogy további példákat sorolnék fel, meg lehet állapítani, hogy a pénteki nap általánosságban, így a vetésre is tiltónap, mellyel szemben csak néhány adat áll. Nagypénteken szántani-vetni különösen nem ajánlatos, mert a megszegő kővé válhatott (Pócs Éva MNL 5. 286). A péntek munkakezdés engedélye talán olyan német terület hatása lehet „ahol a péntek számít szerencsés napnak" (Nagy Ilona MNL 5. 79). A szombaton végzett munka, így a vetés is, csak egyes helyeken tiltott. Ez valószínű a középkorra megy vissza, amikor a római katolikus liturgia ezt a napot Szűz Mária tiszteletére rendelte (Uo.). Még a 17. század második felében is szólnak szombatrontókról, akik ezt a napot nem tartották tiszteletben (NySz. 2. 158). Comenius is szombatot a „nyugodalom napjának" nevezte (NySz. 3. 298). Zagyvarékason „Nagyszombaton ment az iga szántani", de csak ha nagyon sürgős volt (Pócs Éva 1964. 25-26). A magyar nyelvterületen a vasárnap, kedd, péntek az olyan napok, melyeken valamit elkezdeni nem szerencsés. Nagyjából ez tapasztalható a vetés megindításával is, mely a szántással, boronálással szoros kapcsolatban állt. Az időjáráshoz való alkalmazkodás miatt ezt a tilalmat viszonylag könnyebben átlépték, de ha lehetséges volt, megtartották. De nemcsak a nap, hanem a napszak is fontos vetéskor. így sokfelé napfelkelte előtt kezdik a vetést (Szendrey Zsigmond-Szendrey Ákos 1937. 225). Ennek kialakulásában valószínű a Biblia (Préd. 11. 6.) is közrejátszhatott, mert a prédikációkban gyakran idézték ezt a helyet: „Reggel vesd el a te magodat, és este se pihentesd kezedet: mert nem tudod, melyik jobb az-é vagy amaz, vagy ha mind a kettő jó lesz egyszersmind". A vetésre tiltott napszak 12-14 óra között. A déli órákban nem jó vetni - tartják Kalotaszegen. „Déli tizenkét órától délután kettőig nem szabad vetni, mert nem sikerül a vetés. Ez a két óra ugyanis az ördög ideje. Ezt régen meg is tartották" (Beregdaróc, Papp Zoltán Sándor 1975. 194). Nagyvisnyón (Borsod m.) kora reggeltől délig vetettek: „Déli harangszókor már nem szabad" (Ethn. 22. 298). „Míg szól a harang nem vetnek, hanem ebédelnek". Végigtekintve a nagyon vázlatosan ismertetett tiltásokon, megkötéseken, ajánlásokon, mai szemmel nézve igazat lehet adni Mór Elemérnek: „A legtöbb szokás és babona természetesen a vetéshez fűződik. Idejét és módját annyi regula szabályozza, hogy szegény gazda alig képes ezt a legfontosabb munkát elvégezni: hol az időjárás akadályozza, hol a regula köti meg" (1932. 159). Ehhez csak annyit lehet hozzáfűzni, hogy egykor a gazdák ebbe nőttek bele, ezt nemcsak ismerték, hanem valósággal vérükké vált, amin nem kellett gondolkozni. A vetőmagmennyiséggel mért szántóföld „A vetőmagszükségletből alakultak a 16. században, egységük a gabonamérték lett: a mérő (szántó 16-23 ár) és a köböl (szántó 21-58 ár)" - állapította meg Bogdán István (1978. 31) a mértékegységek történeti vizsgálatának legjobb magyar szakértője. Ehhez még a véka-vékás kisebb területet is hozzáfűzhetjük. A szántóföld területét azzal mérték, 1020