A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

HOFFMANN Tamás: Cserépedények (Néhány példa Európából)

gyakoribbá a kenyérhez társított levesek az étrendben. Nagyobb konyhaedényekben főztek, mint korábban. Elmúlt azoknak a fazekaknak divatja, melyekbe csak 1-1,5 liter folyadékot tudtak tölteni, a 13. század óta Európa nyugati felén már 2-3-4-5 liter űrtartalmúakban főztek. A régebben használatos középkori edények még kis gömb alakú fazekak voltak, amelyeket úgy állítottak a tűzhelyre, hogy parazsat kotortak melléjük, s hogy fel ne dőljenek, megtámasztották néhány kővel vagy agyagkolonccal is mindegyiket. Beérték olyan méretű fazekakkal, amelyeknek űrtartalma nem haladta meg egy jókora ivóedényét, mert a leves ekkor még nem emelkedett a főétkezés rangjára étlapjukon. Az Északi-tengertől a Boden-tóig gömb alakú edények alkották a kerámia zömét. Ezeknek egy részét nem is korongolták. A délnémet területeken (Thüringiától az Alpokig, másrészt Észak-Franciaországban) az agyagedény még a korai középkorban is vöröses árnyalatú volt, részint a tökéletlen égetéstechnika eredményeként, részint a festés divatja miatt, ami talán az itáliai - római hagyományok továbbélését bizonyítja. Az ezredforduló után változtatnak az égetés technológiáján és kékesszürke edényekhez jutnak. A Konstanz városában feltárt régészeti rétegekből (amelyeknek kerámiamaradványai szignifikánsak a korszak közép-európai divatjait illetően), arra kell következtetni, hogy 1200 után megnyúltak a gömb alakú edények, a fazekasok hasas hengereket alakítottak ki a korongon és az edények fenekét kagylószerűen homorúvá képezték ki. Másrészt talán ettől függetlenül rájöttek a 12-13. században arra is, hogy az edények fenekére (mielőtt kiégetik a portékát) kis bütyköket ragaszthatnak, ennek következtében a 14. századra - legalábbis a mediterrán civilizációkban, továbbá az Atlanti- és Közép-Európában - átalakultak a kis főzőedények, „lábas" lett belőlük. Az úri, majd a polgári konyhák felszerelése további készségekkel gyarapodott. A középkori várak és városok ásatásai során a 13-15. században használt bronzlábasok kerültek elő, s ez valószínűvé teszi, hogy a cserépedényeket ekkor már tulajdonképpen fémedények mintájára csinálták, miután - drágaságuk miatt - a rézművesek portékáit a paraszti vásárlók nem tudták megfizetni. A középkor elmúltával azonban, amikor olcsó öntöttvasat tudtak előállítani, rájöttek, hogy a cseréplábasokat olcsó, a parasztok által is megvásárolható öntöttvas készítményekkel lehet helyettesíteni. Megváltoztatták tehát a lábasok alakját és lábakkal egészítették ki nagy részüket, testüket nyújtottabbá formálták. Ezt a példát követték a fazekasok is. Tudniillik ők rájöttek arra, hogy edényeikben, ha azok hasasán öblösödő, henger alakú üreges anyagtestek, gyorsabban fő az étel, mint a gömbszerű fazekaikban. Amikor az edényeket már nemcsak agyagból készíthették el, új formájú fazekakkal és lábasokkal rakták tele a tűzhelyeket a gazdasszonyok. A fazekasok ekkor rádöbbentek arra is, hogy nem kell lábakkal készíteniök a cserépfazekat, mert a lábak kezelhetetlenné teszik a nagy űrtartalmú edényeket a tűzhelyen. Ha a cserépfazekat is kovácsolt vas alátétre, háromlábra állították, a hasas edényben is tudtak főzni. Akár a fenekéhez ragasztott lábakon, akár az aláhelyezett vasállványon állt a fazék, a fazekasoknak nem kellett többé gömbtestet készíteniök. Nem volt szükség támasztékokra sem, hogy ne billegjen az edény. A főzőedények fenekét laposra formálták, a lábast vagy a háromlábra állított fazekat a tűzpadon körülrakták lángoló fahasábokkal vagy izzó parázzsal, így főzték meg az ételt. Gazdagabb vidékein Európának mind több - drágább, ám tartósabb vaslábas és vasháromláb jött divatba, helyettesítvén a törékeny cserepet. A nyárson sült húsok helyett a serpenyők és a zárt, fedett lábasok kora köszöntött be a 16. században az Északi-tenger mellékén. Eddig többnyire fát égettek tűzhelyeiken, ám az erdők ritkultak és a tűzifa mérhetetlenül megdrágult. Olcsó volt viszont a tőzeg és az Angliából importált kőszén. De ennek égéstermékei ehetetlenné teszik a nyílt tűzön sütött-főzött ételeket. Változtatni kellett tehát az egész technológiai folyamaton. A régi 731