A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BALASSA Iván: A gabona kézi vetése Magyarországon

1977. 2. 382). Gál napja Kalotaszegen éppen a tiltott napok között jelentkezik (Farnas, Kolozs m. Kós Károly 1941-44. 71). Ezen a napon Szamosháton is tiltják a munkát, mert tartanak a gabona megüszködésétől (SzamSz). Mindenesetre Erzsébet-napig (nov. 19.) végezni kell az őszi vetéssel, mert ekkortól bármikor bekövetkezhet a fagy. A búzahéttel kapcsolatban Bálint Sándor véleményét fogadom el: „A búzavetés számon tartott időszak, maga a búzahét vidékenként változik. Általánosságban a csillagászati ősz első hónapjára eső négy hét a vető terminus: mátéhét, mihályhét, ferenchét, gálhét" (1977. 2. 291). Ez időszakok kialakulását befolyásolták a csíziók (Verebélyi Kincső 1992. passim), a naptárak, a helyi szokások, de különösen az időjárás- és talajviszonyok. Általánosságban meg lehet állapítani, hogy elsősorban a fenti négy hét volt egykor a vetés dandárja. Ezek között nehéz valami állandó rendszert felfedezni, mert ugyanahhoz a naphoz egyszer ajánlások, máskor tiltások fűződtek. Az őszi gabona nagyobb gazdasági jelentőségét mutatja az is, hogy vetésével kapcsolatban sokkal több javaslást, tiltást találunk, mint a tavasziak termelésében. Üszögös Szent Péter (febr. 22.) megfelelő átszámítással nemcsak az őszi (lásd ott), hanem a tavaszi vetéskor is tiltott nap, ekkor nem lehetett megkezdeni a munkát (Bálint Sándor 1977. 2. 227). Ezt időjósló napnak is tartották: „A minemű üdő lészen üszögös Sz. Péter nap előtt-való étszakán, ollyan lészen az után negyven napig; és ha Sz. Péter estin-való étszakán, meg nem fagy, az után se fély a fagyiul" (Lippay János 1662/1721. 5). Ha Zsuzsánna-napra (febr. 19.) megszólalt a pacsirta, akkor Mátyás-napkor (febr. 24.) el lehetett vetni az árpát (Kiskunfélegyháza, Horgos, Móra István 1913. 80). Kecelen (Bács m.) vettek árpát Mátyáskor és az sokszor jobb termést hozott, mint ha ősszel vették volna (Solymosné Göldner Márta 1984. 941). Kalotaszegen azt tartották, hogy Gergely-napon (márc. 12.) jó gabonát vetni, mert azt a bolha nem eszi meg (Nyárszó, Kós Károly 1941-44. 71). József (márc. 19.) határnap, amikor a közmondás szerint az Özvegyasszony ekéje is kiment a földekre, hiszen őt csak akkor segítették, ha a gazdák a maguk munkáját elvégezték (Balassa Iván 1973. 528). Felsőőrben (Vas m.) ezen a napon kezdték el a zabot és a tavaszi árpát vetni (Imre Samu 1941. 16). Általában a március a zab, árpa, tavaszbúza elvetésének legjobb ideje. Lippay János tanácsolja: „Nyári búzát nagy hétben vessenek... Nyári árpát Húsvét előtt, vagy utána vetni, a mint az üdő engedi, és ha ki-mégyen a fagya a földnek" (1662/1721. 10). A kalotaszegi Magyarbikaion (Kolos m.) lehetőleg a két Szent György-nap között (magyar ápr. 24., régi román május 5.) igyekeztek a tavaszbúzát elvetni, hogy jó termést takaríthassanak be. 1662/1721: „Tizenkét héttel Sz. Jakab nap juli. 25., ezért ez az időszakasz április utolsó harmadára esik. Áprilisban lehet a kölest és a pohánkát is vetni (Uo. 21). A tavaszi vetés időpontjának szentek nevéhez történő kapcsolása sokkal kevésbé meghatározottnak látszik, mint az őszi. Ez ugyan az adatok hiányából is magyarázható, esetleg az őszi és tavaszi időjárásból is adódhat, de nagyjából mégis a valós helyzetet tükrözi. b) Természeti jelenséghez kapcsolódik a vetés elkezdése Az ilyen helyi megfigyeléseken alapuló természeti jelenségek rendszerint csak kisebb területen ismeretesek és megörökítésük viszonylag ritka. Általánosságban hangoztatták, hogy az őszi búza vetését a makk- és kőrislevélhullás után kell elkezdeni. A tavaszárpát kökényvirágzáskor, az első kakukkszóval együtt kell a földbe juttatni. A tavaszbúza vetését a borz és a varjú megjelenése határozza meg (Szendrey Ákos 1942. 224.; Szabó László 1990. passim). Itt most csak néhány jellegzetes formát említek meg. Szilágyban „a búzát szeptemberben vetették, mikor a vadlibák jönnek hazafelé" (Bogdánd). Mások azt állítják, hogy a búzát újborra kell vetni (Kusaly. Csiszár Mária 1018