A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BENCSIK János–HAJDÚ RÁFIS János: A lovas kocsi a mezőkövesdi parasztgazdák kezén

„A legelső malom a Hór patak vizére állított vízi malom volt.

56 1910 táján alakították át szerkezetét, vízikereke még gyermekkoromban is megvolt. Kövesden három hengermalom működött, mellettük 1-2 hengerszékes kisebb malomban is őrölhettek. Az egyik malom az egyik nagybátyámé volt, teljesen újonnan épült, 1923-ban helyezték üzembe, szívógázmotorral működtették. Az utcánk végén volt a Jordán-féle gőzmalom. Ennek ellenére családunk szívesen kereste fel az egri völgyben lévő andornaktállyai Berki malmot.

57 Eredetileg vízimalom volt, 1932 után az egri villamos vezetékre számolva, elektromos motormeghajtást kapott. Az őrletést az asszonyok határozták el. Ők döntöttek arról is, melyik malomba mennek. Tudták, milyen lisztet akarnak a húsvéti ünnepi készülődéshez, ennek megfelelően azt is tudta anyám sőt nagyanyám is, melyik malomban milyen minőségű lisztet adnak. Az asszonyok mondották, hogy nekik ilyen liszt szükséges húsvétra, mert abból lehet jól sütni. Csakugyan sok múlott a malmon, de nem minden. Ha esős idő járta, akkor az ilyen időben elázott, sőt kicsírázott búzából sohasem volt finom liszt. Kövesden a rétes tésztának, meg kőit tésztának óriási hagyománya volt a népi étkezésben. Ünnepi alkalmakkor vékonyra elnyújtott rétestésztából sütötték a bélest. Ez volt a csúcsa a sült tésztának. Ehhez tényleg jó minőségű liszt szükséges. Lényeges volt, hogy abból dolgozott szívesen a gazdaasszony, amit megszokott. Ismerték a malmot, dolgoztak az ott őrölt lisztből. A Berki malomba én is mentem szüleimmel. Mit jelentett ez? Anyám mindig meg volt elégedve az ott őröltetett liszttel, korpával.

58 Korán keltünk, általában hajnal 2 órakor. S mikor megérkeztünk, besorakoztunk a várakozó kocsik után. Az út kb. 8 kmes volt, dimbes-dombos tájon, éspedig erdős vidéken. A kocsit dörgölő /aval fékezni kellett a lejtőkön." A település vallási életéből következett a búcsújárás. Gyakran gyalogosan zarándokoltak a nevezetes búcsújáró helyekre (Mátraverebély-Szentkút). Szentkútnak ismerték a rövidebb útját, azon jártak. Kisebb búcsúkba is jártak, mint pl. a hányi Szent Annanapi búcsú. A kövesdiek szállás házat építettek a búcsúsoknak. Innen háton vitték a téglát, vezeklésképpen. „A lakodalmakhoz hozzátartozott a díszített lovas kocsi és feldíszített lovak. Némelyik gazda rendszerint minden lakodalomba hivatalos volt. Gazsi bátyám (Hajdú Ráfis Gáspár) szeretett könnyen élni, minden lakodalomba ment az ágyat vinni (a menyasszonyágy). Hívták kocsival-lóval, mert szép volt a fogata, meg parádésan tudta hajtani a lovat. Luhogósra (lógóra) fogták a harmadik lovat, a hajtószárax. a lőcsfejre tekerték, 56 1857. Adattár, 93. tétel „Helybeli lakos Sugár Jósef úr, mint a város malma haszonbérlője. Annak, hogy e malom mikor keres és mi lehet a jövedelme? hiteles bizonyítványban való kiadatása eránt a város elöljáróságát megkérvén - ennek folytán ezennel hivatalosan bizonyítjuk -, hogy e Malom csak akkor keres ha hó víz van, vagy bőséges esős idő jár, különben szárazon áll. Néha ugyan öt hat évek alatt történik, hogy úgynevezett hórvíz folyása megered és néhány hónapig tart, melykor a kerek folyamatosan jár, de tapasztalatunk szerint az utóbbi három négy évben ez nem történt és az okból oly ritkán és oly keveset keresett, hogy a haszonbérlő a szerződvényben foglalt szemes életet a malom keresetéből ki nem adhattván a piaczon készpénzen lett kénytelen megvenni, miből következik miszerént az utóbbi években nem hogy haszna lett volna, hanem mivel a kevés kereset mellett is molnárt és felügyelőt tartani, a malomra és épületekre költeni és haszonbért rendesen fizetni keltetik, inkább kára van. 57 P. Kovács Melinda: Malmok az egri völgyben a 16. század végéig. In: Archívum 14. 39-51. Feltehető, hogy a kövesdiek korábban is felkeresték az Eger patak völgyében lévő vízimalmokat. Füzesabony határáig feljárt a szabályozatlan Tisza folyó árja. Ott volt egy nagyobb öböl, azt Sórevnek nevezték és a helynevek között ma is előfordul. Szinte bizonyos, hogy árvizek alkalmával eddig felhozhatták a sószállító eszközök a sót. Volt e helyen egy vízimalom is, a kövesdiek emlegetik, s úgy ismerik, hogy a volt sórévi malom. 58 Egy régi anekdota a molnárokról. A malomban odaszól a molnár a segédnek: „Hé fiam, Megvámoltad-e az őrleményt?" „Igen főnök!" „Látta-e a gazda?" - kérdezősködik tovább a molnár. „Nem." „No, akkor vámold meg még egyszer, ne mondja a paraszt, hogy ingyen őröltük a búzáját!" 990