A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

HOFFMANN Tamás: Cserépedények (Néhány példa Európából)

A felfüggesztett fémbográcsok alighanem tökéletesített változatai azoknak a nagyméretű cserépüstöknek, amelyeket szegényebb iparcikk-ellátottságú társadalmak igénybe vettek a prehisztorikus és a középkori Európában. A konyhai üstök a vaskorban tűnnek fel. A fenekük kidomborodik, mintha az edény egy félbevágott dinnyét vagy sütőtököt utánozna. Ekkor még nem is függesztették fel az üstöt. Ha főztek benne, az edényt oldalról kövekkel vagy agyagkoloncokkal támasztották meg, beleállították a parázsba, sőt sokszor lángoló fahasábok égtek alatta vagy mellette. (Bár lehet, hogy a bográcsot egy vesszőfonat vagy szíj segítségével fel is tudták akasztani, miként a kínaiak teáskannáikat, hiszen az európai edényeknek is volt fülük, de a bogrács pereme, amelyet két helyen átlyukasztottak, hogy a vesszőt vagy a bőrt belefűzzék, megőrizte a kitüremkedett agyaggömböcskét, használat közben nem kopott vagy tört le onnan. Ha az üstöt lógatták volna, a kis cserépdarab óhatatlanul levált volna az edényről!) Végeredményben nincsenek bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy mire használták a cserépüstöket? Meggondolandó, hogy a sztyeppén - a kóli fertőzést elkerülendő - tejet isznak. A kazakok bográcsban forralják fel a tejet, olykor pedig a vajköpüléskor visszamaradt savót is, majd vizet öntenek hozzá, sőt aludtejjel is keverik és ezt isszák - víz helyett. A sajtkészítéshez szükséges tejet is bográcsban forralják fel. A parasztházakban ilyen edényben rotyogott a kása és a leves, az előbbi gyakorta még oda is égett. Az edények mázatlanok. Az üst (feltehetően az ősi cserépbogrács) neve a szláv nyelvterületen kotel. A szó a gót katils átvétele, s a prehisztórikum nyelvi kapcsolatainak következménye. (A magyar kotla szláv jövevényszó.) A honfoglaló magyarok régészeti emlékeiből nagyszámú cserépbogrács került elő. (Úgy látszik, hogy a szó-, illetve a tárgytörténet külön utakon járt!) A magyarországi cserépüstökhöz hasonlók találhatók a dél-ukrajnai lelőhelyeken is az i. sz. I. évezred második felében. Valószínű tehát, hogy a magyarok a Kárpát-medencében otthonra találva még őrizték nomád hagyományaik emlékeit. A 9-10. századi leletek között sok bogrács töredéke került elő a földből. Az edényeket alkalmasint a tejfeldolgozáshoz használták. A középkorban használatos függesztett (?) bogrács valószínűleg már csak fémből készült, de a bütykökkel vagy kis agyagtuskókkal megtámasztott kis fazék anyaga cserép volt. A kerámia főzőedény a járószinten égő tűz kelléke. Nincs még tűzpad, csak a földön ég a tűz és cserépben főznek, de ugyanakkor már vannak függesztett fémüstök is. A középkor végén a kollekció kiegészül, az asztalszerü tűzhelyen serpenyőket, háromlábakat és ólommázas cseréplábasokat használnak. A zárt - kemenceszerű - konyhai kályhák az elmúlt három-négy évszázadban jöttek divatba. Ezeknek belvilágában főtt az étel. A kályha tüzterébe a fazekat egy villával tolták be vagy emelték ki. Az eljárás a sütőkemencék használatára emlékeztet. A kenyeret vagy a lepényt falapáton szokás a zárt tűztérbe tenni. A parasztházban - tűzpadra épített - sütőkemence a Rajna völgyében a középkort követően tűnik fel, s a 16. század után minden irányban terjed. Elsősorban azokon a területeken hasznosították főzéstechnikai újításuk tapasztalatait, ahol kemencékben főztek, és ahol a konyhában lévő tűzhely, illetve a szobában lévő kályha kettőse részévé vált a lakáskultúrának. Itt a konyhában sütésre-főzésre alkalmas kályhát is építettek. Az elmondottak valószínűvé teszik, hogy a konyhai zárt tűzhely járulékos szerszámkészlete a sütéstechnológia megoldásainak ismeretében készült. Ugyanis nyilvánvaló, hogy a kályha tüzterébe könnyebb a fazekat betolni, ha a villa két keréken gurul, az edényt tehát ki- és begördíthetik. (Noha a kemencében főleg Kelet-Európában főznek, de ezek a többfunkciós, fűtő-, sütő- és főzőberendezések egyrészt eredetileg szintén a házak járószintjén épültek és csak jóval a középkor után rakták őket egy lábazatra, másrészt nem használtak bennük kerekekkel felszerelt villát.) 728