A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BENCSIK János–HAJDÚ RÁFIS János: A lovas kocsi a mezőkövesdi parasztgazdák kezén

lyával nyújtották a kocsit. A szekér fenekét alsövénnytX borították. Az I. világháború után már deszkát alkalmaztak. 21. kép. A mezőkövesdi kovácsmesterek az 1946. május 1-jei felvonuláson (Balról: Nagy Károly, Bán István, Galambos István, Kreszing Gyula, Juhász Ferenc) A parasztgazdák szívesen szekereztek. A kocsit az útra előkészítették. Elég gyakran megkenték a tengelyeket kulimásszal,

55 így kezelték a súrlódó részeket is (tengelypuska, lőcsfejnél, a forgózsámolynál). A kerekeket megdagasztották. Belehajtották a patak (Hór) medrébe, mélyebb árokba, vagy lapos vízállásba. A vásárokat járták. Leghíresebb állatvására volt Ónodnak. Poroszlóra, Füzesabonyba, sőt Mezőcsátra is jártak. Lovas kocsin utaztak, hátulra, a karos ülésre annyian ültek fel, amennyien elfértek. Összefogtunk, számon tartottuk melyik napon lesz a vásár. Előre érdeklődtünk, kell-e egy jó ló vagy egy jó csikó! Aztán ha sikerült a vásár, akkor útközben megittuk az áldomást. A mezőkeresztesi az jó vásár volt nekünk, oda szerettünk járni. Füzesabonyban a vásáron sok szimentáli marha volt a kínálatban. Ott lóvásár is jó volt. Kövesden marhavásár volt jó. Füzesabonyból elmentünk Poroszlóra lovat vásárolni. Jászapátiba is elmentek, ott árában el lehetett adni, onnan Csatra, ott sertések voltak, minősége gyenge igaz, de juhászok bejártak/a/Myta/, növelték a kínálatot. Megszokott útvonalon jártunk, akkor még a földutak járhatók voltak. A közelmúltban egyiket-másikat beszántották, maradtak a köves utak. A vásárokra nem egyedül mentek: öszszefogtak, segítettek egymásnak a kiválasztásban, az alkuban, olykor még a cselvetésben is. A lovat felvezették komissióba, bírálgatták járását, állását, alakját. Leelőlegezték, majd a vásár végével kipróbálták, milyen hámos. Nem sikerült, lealkudták az árát. Hazafelé az útban egy-egy kocsmánál betérvén, volt beszédtéma. Mi, miért sikerült, miért volt 55 K. Kovács László: Kulimászégetés. Népr. Ért. 1937. A kulimászárus emberektől szerezték be a sűrű, kékesfekete folyadékot. „Kulimászt! Kulimászt!" - kiabálta az utcákat járva. 988