A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BENCSIK János–HAJDÚ RÁFIS János: A lovas kocsi a mezőkövesdi parasztgazdák kezén

jó vásár. Mit szalasztottak el. Olykor vonaton vagy gyalog is elmentek vásárolni. így jártak sertést vásárolni Egyeken s más Tisza menti községben." 22. kép. Lanszki István és Lanszki Pál saját lovas kocsijukon 1942-ben Amennyire nélkülözhetetlen volt a lovas kocsi a vásározáshoz, éppen annyira nem vették igénybe a helybeli piacok látogatásakor. Oda rendszerint az asszonyok jártak, kik fölös terméket, tojást és baromfit, olykor tejtermékeket értékesítették. Abból pénzeltek, így tellett sóra, paprikára és más fűszerekre. Kivételt képeztek a bolgár kertészek, akik nagyobb zöldségmennyiséget szállítottak. A nők teherhordása elsősorban a kasokban, kosarakban történt. Mindebből két gazdasági tényre következtethetünk: a mezőkövesdi parasztgazdaságok annyira önellátásra törekedtek, hogy alig vették igénybe a piaci beszerzést, illetve a termékfeleslegük mértéke kicsiny volt, nem érte meg befogni a lovas kocsiba, még kevésbé utaztatni a környező települések vásáraira. A fölösleg nagyállatból adódott, ezeket vásárra rendszerint lábon hajtották. írnunk kell még az őrlésről, mint a kisgazdaságok, a gazdálkodó családok rendszeres tevékenységéről. A malomba szállított gabonaféléket lovas kocsira rakták és úgy szekereztek mind a városban lévő, mind távolabbi malmokba. 989