A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BENCSIK János–HAJDÚ RÁFIS János: A lovas kocsi a mezőkövesdi parasztgazdák kezén

bal czombján CS bélyeges ló, a negyedik egy pejj bélyegtelen, alacsony 7 éves herélt ló" (1856). „Egy fecske szőrű 4 esztendős kancza csikó, hátul MS bélyeggel. József napkor, mivel a csikó nem volt elverdve vagy a bélyegvas megfutott rajta (nem jól látható a jel), mivel az eladó a bélyegvasat, mit rásütött, elé hozván, az tentával rányomatott (ti. a bélyeg helyére). Bizonyítottnak vették a tulajdonjogot (1855). Másik szinte szennyes szőrű, bal czombján JE. bélyeges, Homlokán fejér foltos vén herélt ló 12 ft." (1858). „Egy szennyes szőrű LI bélyeges, homlokán kevés fejér szőr, Koros herélt ló, 14 ft-ra becsültetett" (1855). „Bitangságban lévő egy szennyes szőrű, hegyes filü, bal czombján PA. bélyeges herélt ló 16 mft." (1858). „Bitangságban lévő egy jegytelen, bélyegtelen pejj 3 éves ló, 20 pft. Másik fekete bal czombján B bélyeges ló fekete szopós kantza csikójával 22 pft., egy szürke kancza 9 éves ló, egy fekete kancza 9 éves ló, egy sárga hóka, kesely herélt ló" (1855). A fenti felsorolás a bitangságban lévő lovakról ad képet. Feltűnőek a szmváltozatok. Értékük általában közelít egymáshoz, miből következtethetünk, hogy egyfajta lovat tenyésztettek. A lótolvajlás ellen széleskörűen alkalmazták a bélyegzést, láthattuk egy alkalommal a bizonyítást is. Egy alkalommal olvashatunk kövesdi parasztról, aki „nem tiszta erkölcsű", a megnevezett Vidra Farkas József helybeli, lakosnak lakóháza és szérűskertje van, miután többszöri lóvásárlás és cserélés miatt lopás gyanújába keveredett volt, mint gyanús egyén áll a közvéleményben (1857).

49 Fontos kérdésnek tekinthetjük a Kövesden tenyésztett lovak fajtáját. Miután a városban a 18. század elejétől császári katonaság folyamatosan állomásozott, jogos a feltételezés, hogy a vérfrissítés lehetősége fennállt. Ezt követően, a 19. század végétől a parasztgazdák jövedelemnövelő vállalkozása, a remonda lovak tenyésztése divatossá lett, ez nagymértékben javított a parasztgazdaságok lóállományán.

50 Ekkortájt, ha lassan is, de zajlott az elsődleges fajtaváltás. A parlagi ló helyett, mely kiválóan tűrte a külterjes tartásmód adta mostoha körülményeket, az állami ménesek diktálta nemesebb fajták kezdtek meghonosodni. Ezek a fajták már megkövetelték az intenzív tenyésztési és tartási körülményeket. A kövesdi parasztok az igázott ló mellett gazdaságukat a szarvasmarhára - mindenekelőtt a tejelő tehénre -, a juhra és - a hagyományos táplálkozásban nélkülözhetetlen sertésre alapozták. Egy 1858-as örökösödési osztály tételből mindez ki is derül.

51 Panyi Márton és Panyi János testvérek így osztották meg féltelkes apjuk gazdaságát: Mártoné lett az 56. hrsz. lakóház a hozzávaló telekkel és VA földdel, 3 darab szarvasmarhával, 2 lóval, 6 juhval és 1 sertéssel. Továbbá a fél(!) kocsi és fél(!) ekeszerszám. Panyi János öröksége állott l

Á telekföldből, hozzá való legelőből, szérűskertből, az ingóságok pedig: 2 ló, 2 tehén, 12 juh, 1 sertés, továbbá fél(!) kocsi és fél(!) ekeszerszám. Az örökségek becsült értéke 1024-1014 ft. A lovak becsült értéke 30-30 ft. Ezt összevetve az föntebb előszámlált bitangságban lévő állatokkal azt bizonyíthatjuk, hogy a Panyi gazdaság lovai értékesebb fajtákból valók. A szarvasmarha fajtaváltására nincsenek ilyen egyértelmű adataink, hiszen még a múlt század végén is az ún. magyar fajta dominált. Hasonló volt a helyzet a sertéstenyésztéssel. Azonban a juhtartásban már mutatkoztak a fajtaváltás jelei. „Városunkbeli Lázár Péter, Panyi András, Fűtő Pál és Bozsik Mihálytól 17 db magyar juhot Bárányos49 Uo. 1957. 50 Remondába vásárolt lovak mindig drágábbak voltak. Rangot jelentett az, akinek a lovát remondába megvették. Deputació jött Kövesdre és az előtt kellett elvezetni az eladóvá tett lovakat. Egy család volt, kik jeleskedtek a lótenyésztésben, Csödörös Murányinak nevezték. 51 Mezőgazd. Gépm. Adattár Jkv. 1858. Nr. 17. 984