A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 38. (1999)

BENCSIK János–HAJDÚ RÁFIS János: A lovas kocsi a mezőkövesdi parasztgazdák kezén

A jobbágyi közösség gazdasági törekvéseit, a családok gazdasági érvényesülését az irányított, szabadfoglalásos földhasználat szabályozta. Úgy tűnik, a faluközösség kiválóan működött: minden gazda csak annyi területet szánthatott fel a művelt nyomásokból (ez a határ kétharmad része), amennyi fakultása, amennyi „tehetsége" volt. Ez a termelőeszközökre és az igavonó állatokra volt tekintettel. Az ökrök igaereje nem hasznosítható oly mértékben, mint a lóé: vegyük mindjárt az állat etetésére, itatására, a kérődzésre fordítandó időt, a kor technikai színvonalán álló szántóföldi eszközöket (faeke) stb. Ha tehát ily módon szembeállítjuk a parasztság két igavonó állatát, az ökröt és a lovat, az utóbbi gyorsasága szembetűnő. Ezáltal jól érvényesültek a lovasgazdák a távolsági szekerezésben, fuvarozásban, miután a múlt század második feléig a szárazföldi teherhordásban egyedüli eszköz volt az állatok vontatta szekér, illetve kocsi szekér. Az igaerőváltással (ökör, ló) a teherhordás eszközét, a nehéz vasas szekeret is felváltotta a könnyebb lovas kocsi. A lovas fogat általános elterjedésének gátja lehetett a viszonylag sérülékenyebb szíjhám, emellett drágább is lévén, az ökrök igázása pedig könnyebb és olcsóbb. Szemléletmód kérdése volt a lóval való szekerezés. A kövesdi parasztgazda vállalta a járom és szíjhám közötti jelentősebb beruházást a gyorsabb közlekedés és teherhordás kedvéért. Az erősen tagolt paraszti birtokok is ezt indokolták. III. A LÓ ÉS A LOVAS KOCSI Általában a mezőkövesdi parasztok magukról azt tartják, hogy igazi lőszeretők. Kora gyermekkorukban legkedvencebb játékuk a lovazás, a lovacskázás.

46 Korán hozzászoknak a lovakhoz, ahhoz, hogy a lovak jelen vannak mindennapjaikban. A lótartás jellemezte a telkes jobbágyok gazdálkodását, illetve a földes parasztok, a parasztgazdák üzemeit. Forrásaink a 18. századi rideg állattartásról és a kezes állattartásról tesznek említést, ennek megfelelően alakult a paraszti lótartás is. A kövesdiek szilaj ménesei a távoli (igen gyakran bérelt) Tisza-melléki legelőkön töltötték az esztendő nagy részét.

47 A szilaj lovak, a szilaj marha gulyákkal együtt tőkeállatként a vagyon részét képezték. A hámos lovak, a kezesen tartott fejős tehenek a közeli legelőkön legeltek, ahonnan naponta hazajártak és az éjszakát az ólaskertekben töltötték. A 19. század végével a határ nagy részét feltörték, szántották-vetették: ezzel tért hódított az intenzív lótartás. A lótartás szókincse ennek megfelelően gazdag és változatos volt.

48 A város jegyzőkönyve az 1850-es évekből megőrzött számos állatleírást. „Egy barnás szőrű, két esztendős kancza Csikó (1857)". „Egy pejj 3 lábára kesely, csillagos homokú, bal czombján MI bélyeges herélt ló (1857)". „Egy fakós egér szőrű herélt Csikós, jegytelen, bélyegtelen 16 pft. (1856)". „Bitangságban lévő egér szőrű, hóka, kesely kancza, bal czombján AP bélyeges ló és Másik fekete CD bélyeges 2 éves kancza csikó, Harmadik pejj 8 éves 46 Fügedi M.i.m. 1988. 47 Sárközi Z. i. m. 104-105. Előforduló helynevek: Ároktő, Szentmargita, Kürt, Csege, Fejéregyházi puszta, Cserepes puszta.; Bencsik János: A közösség gazdasági tevékenysége. In: Bencsik János (szerk.): Polgár, 1974. 254. Települések: Ároktő, Egyek, Mezőkeresztes, Mezőkövesd, Mezőtárkány, Szihalom, Tiszafüred.; Herkely K. i. m. Kürt, Szentmargita, Roff, Csege helyneveket említi.; Balogh István: Szabolcs megyei pásztorösszeírások 1796-ban. 298. Kövesdi, Csáti, Keresztesi és Kisújszállási pásztorokat írnak össze a megyében. In: Ethn. 1959. 291-312. 48 A ló kedvelése hozzátartozott a kövesdi paraszt szemléletéhez. Erre utalnak az alábbi szólások: az egyik család választás elé került, a tehén vagy a ló? „A tehenet nem tudom kocsi elé fogni. A ló azonban kikeresi a tej árát!" Idézzünk Vámos Albertné panaszából: „muska járáskor (1849) néhány megégett ház közt az ő háza is megégett... ezért... kéri engedélyezzék 2 kapás szőlőjét eladhatni, s annak árát ... az adóságok kifizetésére, élelem szerzésére és egy ló és egy tehén vevésére fordítani." Gépmúzeum Adattára, 1855. Nr. 7. 983